Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - I. Ereklyekultusz

oltárkák és a szárnyasoltárok, melyek a kép, illetve a szobor és a relikvia kultuszát egy alkotáson belül egyesítik. Az analógiák alapján arra következtethetünk, hogy az elveszett oltárszekrényben egy középső, kisméretű szobrot külön rekeszekben elhelyezett ereklyék fogtak közre, melyek az oromzatot is kitöltötték. Az oltárszekrény minden bizonnyal felül csúcsos formában végződött, a csukott állapotban lévő szárnyak formája alapján. Hasonló megoldást találunk egy 14. századi nürnbergi relikvia-triptichonnál vagy a Szent Veronika Mestere 1400 körül készült oltárkájánál. A figurákat keretező gótikus fülke formája az ötvösművészeten keresztül közvetített építészeti hatást mutat, akárcsak a szárnyak felső, meredek lezárásán található csúcsos végződések, vagy a figurák alatti konzolok is. A mérműves rendszer a templomépítészetre emlékeztet, és így Ecclezsiaként is értelmezhető. Az ereklyék csoportos szerepeltetése jól megfelelt a középkori szentkultusznak. Az ereklyék iránt megnövekedett szükséglet kielégítésére szolgált Kölnben a 12. századtól kezdődően a temetők feltárása, mely Szent Orsolya és a Tizenegyezer Szűz vértanú kultuszát erősítette. Az oltárszárnyak külső oldalain egy püspökszentnek és Csehország védőszentjének, Szent Vencelnek álló alakja látható. Szent Vencel meghatározásához nem fér semmi kétség, a keskeny arc, a sasos címeres cseh zászló, a hercegi kalap, a lovagi öltözék hasonló megjelenítését találjuk a 14. századi és 15. század eleji cseh táblakép- és miniatúrafestészet számos alkotásán. A püspökszent kilétét illetően ugyan nem tudunk attribútumokra támaszkodni, de Szent Vencellel együtt a másik cseh védőszentet, Szent Adalbertet ábrázolják igen gyakran. T Gy. RADOCSAY 1955, 45, 46, 322. (korábbi irodalommal); RADOCSAY 1967, 47,171. (korábbi irodalommal); TÓTH SÁNDOR: Egy elfelejtett bihari faajtóról. Építés- Építészettudomány 12 (1980) 439-453, különösen 442-443, 449-450; MNG 1984,14. sz. (TÖRÖK GYÖNGYI); MMűv 1987, 706, 713-714, 864-865. (TÖRÖK GYÖNGYI)