Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - I. Ereklyekultusz
lyet akkoriban az ötvösművészet sajátosan magyar produktumának tartottak. A másik híres, szintén templomban őrzött Szent István-ereklyetartót Császka György kalocsai érsek rendelte a millenniumra Budapesten. A hatalmas (talapzatával együtt több mint másfél méter magas) szobor vállára itt is a palást borul (az amictus sajnos gallérrá gyűrődött), a Szent Király fején pedig a Szent Korona pontos mása ékeskedik. A talapzatot ragadozó madarak, sasok vagy turulok tartják. Se szeri, se száma a magyar szentek díszes tartókba foglalt ereklyéinek, főleg a 18. századtól kezdve. Csupán néhányat válogattunk közülük, jelképül, amint néhányuk jelképes szerepet is játszott a történelem során. Századunkban kapott ilyen szerepet az a három barokk fejereklyetartó - a három magyar szent királyé -, amelyeket a Monarchia felosztása után kapott, a velencei egyezmény folyományaként, a bécsi császári gyűjteményekből a Magyar Nemzeti Múzeum. A híres trencséni herma, amelyről a magyar tudomány többször is szerette volna bebizonyítani, hogy Szent László fejereklyetartója, a múlt század elején mint Csák Máté portrészobra került a Nemzeti Múzeumba. A trencséni jezsuiták ereklyegyűjteményéből származnak Szent István király és Szent Imre herceg finom mívű rokokó relikviáriumai, a szentek képmásaival, amelyek itt, ezen a kiállításon újra összetalálkoznak azzal a trencséni középkori házioltárkával, amelynek keretébe - ugyancsak a 18. században - a legfontosabb jezsuita szentek ereklyéit helyezték. A magyar szentek ereklyetartóin kívül kiemeltünk néhányat az ereklyekultusz legszentebb exemplumaiból is: a Krisztus személyével összefüggő relikviák - a Szent Kereszt vagy a betlehemi jászol Magyarországon is, miként Európában mindenütt, nagy tiszteletnek örvendtek a korai középkortól napjainkig. Az ereklyekultusznak az időt strukturáló, felosztó, a mindennapokat átható szerepét pedig mással sem lehetne jobban jelezni, mint az ereklyenaptárral; a múlt nyomába eredő kutatásaink, vagyis kiállításunk titkos útitársa - ha épp nem főszereplője - az állandóan múló idő. 1-1. Fej ereklyetartó Trencsénből 1370 körül Aranyozott vörösréz, domborított, vésett, poncolt; magassága 37,7 cm, szélessége 53,5 cm, mélysége 23 cm Trencsén város adományozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak 1812-ben Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Cim. Sec. II. IX. 1 Széles mellrész, rajta tűponcolással készült indadíszítés; alsó pereme profilált borda, amelynek egy része már hiányzik. Arcát rövid, hullámos haj és két ágba fésült, két göndör tincsre bomló szakáll keretezi. Koronája hiányzik. A hermát Trencsén szabad királyi város adományozta a Nemzeti Múzeumnak mint Csák Máté portrészobrát 1812-ben. A város főbírájának, Horecny Antalnak kísérőlevele szerint a hermát („protomát") a városházán őrizték emberemlékezet óta, és senki sem tudta, mikor került oda. Lehetséges, hogy Korabinszky adata - amely Beckó várában említett egy „Stibor-fejet" - erre vonatkozik, s akkor a herma a 18. század végén Beckó várából került Trencsénbe. Ernyey József rendkívül gondos forrásértelmezései sem győznek meg azonban teljes mértékben arról, hogy a tárgy azonos volna azzal az ötvösművel, amely Stiborici Stibor 1434. szeptember 4-én kelt végrendeletének egyik tétele. Ez a rész ama Szent László-fejereklyetartóra vonatkozik, amely Stiborhoz Esztergom 1403. évi kifosztásakor került. A gondosan megformált, enigmatikus alkotás több évszázados sorsában sajnos igen sok a homályos pont; ma még egyáltalán nem lehet tudni, mikor, honnét és hogyan került Trencsén városának a tulajdonába. A Csák Mátéval való azonosítás helyi legenda volt, a Szent Lászlóval való azonosítási kísérlet pedig a tudományosan megalapozott legendagyártás szép példája. A mű utóéletét jól illusztrálja egy múlt századi (?) portré, amely Csák Máté mellképét ábrázolja, a herma alapján (BRUNOVSKY, FERDINAND-FIALA, ANDREJ-NESPOROVÁ, TAMARA-SISMIS, MILAN: Trenciansky hrad. Martin 1991, 32). A középkori Magyarországról egyébként nagyon kevés fejereklyetartó maradt fenn - bár nem biztos, hogy ez közülük való, hisz a 17-18. században is ide kerülhetett -, a késő középkori, kora újkori inventáriumok minden székesegyházi kincstárban többet is fölsorolnak. K. T.-M. Á. ERNYEY JÓZSEF: A M. Nemzeti Múzeum „Csák Máté" hermája. Az Országos Magyar Régészeti Társulat Evkönyve 2 (1923-1926) 196-223; MÜLLER, THEODOR: Mittelalterliche Plastik Tirols. Berlin 1935, 52; Székesfehérvár 1982, 164. sz. (H. KOLBA JUDIT); MMŰV 1987, 496.
