Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XIII. Állami történeti reprezentáció - HORVÁTH GYÖRGY: A „megrendelt" történelem. Históriai képek a sztálinizmus szellemében
25 SZM 5 (1951) 289. 26 Pl.: Béres Jenő: Az urak üzenete (10,19. sz); Domanovszky Endre: A 48-as zászlók átadása (25, 50. sz); Imre István: Hunyadi (42, 85. sz); Szentgyörgyi Kornél: Harc a monitorokkal (94,155. sz) 27 Pl.: Ék Sándor „salgótarjáni" vázlata, (vö. 18. sz. jegyzet) és további két vázlata, a Petőfi Bemmel a nagyszebeni csatában (59. sz) és a Felszabadulás 1945-ben (60. sz); Hincz Gyulától a Bem és Petőfi (83. sz); Kádár György és Konecsni György közös óriásképe, a Vihar előtt, Dózsa seregének átkelése a Tiszán (93. sz) Rozs János: Vörösök (141. sz), Vydai Brenner Nándor: 1848 (177. sz). 28 Pl.: Bernáth Aurél két pannóját - a MÉMOSZ előtti tüntetés 1930-bant és A munkásmozgalom kezdete az építőiparbant - a MÉMOSZ dísztermének dekorálására festette. 29 pl. Gábor Móric: Lenin Londonban 1903-ban (70. sz); Graber Margit: Frankel Leó a börtönben (75. sz); Pór Bertalan és brigádja (Scholz Erik és Ujváry Lajos): Urak országából dolgozó hazája (135. sz) 30 A III. Magyar Képzőművészeti Kiállításon is sok történelmi festmény szerepelt, közülük jónéhányat - mint Bán Bélától az Illegális megbeszélés a budai hegyekben-t, Bánhidi Andortól a II. Rákóczi Ferenc fogadja Nagy Péter követeit, Breznay József és Mácsai István közös művét, az Aratósztrájk-ot, Demjén Attila Gábor Anm-ját, Konecsni György 1848 március 15-jét, Sarkantyú Simontól A szekszárdi direktórium kivégzései-t; és persze a Domanovszky Endre és Szőnyi István által festett óriási „mezőgazdaság-történeti" pannókat - még soká emlegette és sokszor reprodukálta a szaksajtó. A IV. Magyar Képzőművészeti Kiállításon 27 festmény, 2 akvarell és 3 grafika képviselte a történelmi műfajokat, zömmel a munkásmozgalmi múlt és a történelemcsináló jelen témáiból válogatva a tárgyát. Az V-en hirtelen lecsillapodott a teremtő buzgalom, nem volt érdemleges „történelmi tárgyú" mű (Nagy Imre kormányának új iránya itt is kiigazította a dolgokat). A VI.-on megszaporodott a történelmi téma, 12 festmény, 11 grafika és rajz mellett 5 szobor képviselte a tárgykört. (Visszajött Rákosi.) Nem hiába mondta Horváth Márton: „az új művészet bábája nemcsak a korszellem, hanem egy nagyonis egyszerű dolog - a megrendelés" (idézi: CSEH MIKLÓS 433) 31 A tárgy igen jó és részletes - nemcsak művészettörténeti, de politika- és eszmetörténeti aspektusból körüljárt - feldolgozását lásd: SINKÓ KATALIN: A politika rítusai: emlékműállítás, szobordöntés (In.: A művészet katonái... Budapest 1992, 67-79). 32 Az előadást a kor szokása szerint „kibővített" formában nyomtatott brosúraként közreadta a „Szikra" könyvkiadó: HORVÁTH MÁRTON: Megjegyzések a képzőművészeti vitához címen (Budapest 1952. 63 lap, képekkel). 33 Ekkortájt született a keserves kiszólás, mely szerint az a realista, aki azt festi amit lát, és az a szocialista realista, aki azt festi, amit hall. 34 Aki úgy gondolja, hogy túlzó és karikatúraszerű amit írtam, olvassa el újra a 19., 20. és 21. számú jegyzetet. 35 Budapest l984. A sorozatot az 1956-os évben keletkezett művek sorában 7-31-ig terjedően számozták a szerzők. A 25 lap körében elsőrendű, teljes igényű főmű, rajz-vázlat, fázisnyomat is van. A sorozatba tartozó főművek: 7. Kisemmizett szegények, nincstelenek; 8. A kihirdetett kereszt visszavétele; 9. Készülődés a forradalomra; 10. Dózsa és Lőrinc barát; 12. Dózsa ceglédi beszéde; 13. Tanácskozók, beszélgetők; 14. Győzelem és dicsőség; 16. Dózsa népe; 23. Előkészületek a nagy vár védelmére; 27. Dózsa halála; 30. így jár minden próféta; 31. A népvezér mennybemenetele. Ebbe a körbe tartozik továbbá a 32. számú rézkarc - Apokalipszis bábokkal és masinákkal, a háború mechanizmusa - és harmincnál több további rajz, tanulmány. 36 VAJDA ISTVÁN: Művészavatás (in.: Béke és Szabadság, 1956. június 20.) 37 NÉMETH LAJOS: Kondor Béla rézkarcairól (Új Hang, 1956/8. 48-50.) 38 „70 művész" kiállítás az Ernst Múzeumban, 1957. december. Rendezte Genthon István, katalógussal, és Magyar Forradalmi Művészet, a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása a Műcsarnokban; 1957. november-december. Rendezte: Oelmacher Anna és Pogány Ö. Gábor. Katalógussal. 39 42 festmény, 37 grafika és rajz foglalkozott történelmi témával, 90%-a pályázat tárgyát is képező '19-es tárgykörrel. A szobrok közt hat emlékműterv képviselte az igénylett tárgyat. 40 Címeik: Lánchídi tüntetés, Magyar Köztársaság, András és lova, Veszélyben, Toborzás a Vörös Hadseregbe. 41 A mappák és a szerzők: Aszódi Weil Erzsébet: Győr-Sopron megye; Barczi Pál: Államosítás; Ék Sándor: Budapest; Feledy Gyula: Borsod-Abaúj-Zemplén megye; Gacs Gábor: Csongrád megye; Görög Rezső: Békés megye; Kass János: Baranya megye; Kerti Károly: Komárom megye; Kondor Béla: Heves megye; Konstantin László: Bács-Kiskun megye; Kórusz József: Veszprém megye; Krajcsirovics Henrik: Komárom megye; Lukovszky László: Miskolc; Nóvák Lajos: Csongrád megye; Nyári Lóránt: Veszprém megye; Redő Ferenc: Zala megye; Reich Károly: Somogy megye; Silberhorn Tibor: Nógrád megye; Stettner Béla: Somogy megye; Varga Gyula: Bács-Kiskun megye; Vati József: Nógrád megye; Váczi András: Szabolcs-Szatmár megye; Würtz Ádám: Tolna megye. A sorozatokat a Képcsarnok Vállalat ún. közületi osztálya forgalmazta. Egy-egy példányuk a Magyar Nemzeti Galéria grafikai osztályának gyűjteményében szerepel. 42 Nem hiszem, hogy véletlenül. Ez az év a „kiegyezésé". Ekkor hangzott el a sokszor idézett kádári mondat: aki nincs ellenünk, az velünk van. Ekkor kezdődött a megtorlás utáni amnesztiasorozat. Ekkor került le a „magyar ügy" az ENSZ napirendjéről. Ebben az évben szűnt meg a származási kategóriák nyilvántartása. 43 Ezeknek azonban külön, félreeső fórumot kreáltak: a szakszervezet által meghirdetett „Dolgozó emberek között" című kiállításokat, amiket az Ernst Múzeumnál „feljebb" nem eresztett a hatalom. A hatvanas évek végén ezek is abbamaradtak. 44 Minden évben volt két ÉLJEN (ti. április 4-e és május l-e) és egy ÉLJEN A (ti. a NOSZF-ként emlegetett november 7-ikei orosz forradalom). Fölöttébb érdekes, hogy mindig a dátumot kellett ünnepi dísszé kreálni, a nap megnevezése elmaradt, elkopott. Plakátokat szültek a különleges jubileumok is: 1972ben Dózsa György - fiktív - 500. születésnapja, majd a Petőfi-, az Ady-, a Bartók-, a Kodály-emlékév is. Sőt, Dózsának még kiállítás is jutott: 1972 augusztusában grafikusok és szobrászok műveiből nyílt tárlat a Magyar Nemzeti Galériában. 4D AZ 1945-ös felszabadulási évfordulóról azért ötévenként megemlékezni igyekezett néhány művész, mert úgy gondolta, hogy az „elkötelezett" politizáló művével elhatol az állami mecenatúra szívéhez és zsebéhez. Jól gondolta. Biztosan lehetett számítani a felszabadulási emlékmű-megbízásokra is: minden város, nagyközség, utóbb sok falu is fölállítatta a magáét. És örökké kurrens volt a Lenin-téma, félszáznál több szobra állt a köztereken. 46 Ék Sándor még élt, és utolsó mohikánként állt a vártán: megfestette olajban a Lenin, Kun Béla, Szamuely hármas-portrét. Berki Viola itt kezdte elmondani első történelmi meséit (Régi orosz város és Vörös Vár). Kondor a margitszigeti Szent Margit-pannó vázlatát, a Király és Királynét meg Jeanne d'Arcját mutatta be, és három közelmúlt-történelmi hangulatú monotypiát: Megvédjük a piros virágot, Fegyverét vizsgáló katona és Veszélyben a forradalom cím alatt. Tárgykörünkbe vágó lapot állított még ki Raszler Károly és Stettner Béla. 47 A Dózsa-kiállítást a 40-es sz. jegyzetben említettük. Pontos címe: Mai magyar grafika és kisplasztika Dózsa György emlékére. 1972 augusztus, Magyar Nemzeti Galéria. Rendezte: B. Supka Magdolna, Kass János, O. Jobbágyi Zsuzsa. Katalógussal. Az önkényesen kijelentett történelmi évfordulót emlékszobor-állítás (Cegléd, Somogyi József műve), a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának belső emlék-pályázata (a díjazott művek kiállítására a Hazafias Népfront XXII. kerületi Bizottságának klubjában, a Varga Jenő tér 11/a, került sor) koszorúzta a Nemzeti Galéria-beli Dózsa-kiállításon fölül. Ez utóbbinak, és előtte a Dürer születésének 500. évfordulójára rendezett tárlatnak - Magyar Grafika 1971 Dürer emlékezetére születésének 500. évfordulóján, 1971. május-július, Magyar Nemzeti Galéria. Rendezte: B. Supka Magdolna és Kass János - a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének grafikus-szakosztálya volt a szervezője, a két rendező pedig a spiritus rectora és a fő mozgatója.
