Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT: Birodalmi patriotizmus. Történelemszemlélet, történetírás, történeti publicisztika és történeti témák ábrázolása az Osztrák Császárságban 1828-ig

csupán 1816-ban térhetett vissza. Akkor kinevezték udvari történetírónak (Hofhistoriograph), a korábban általa igazgatott udvari levéltárat azonban nem használhatta. A közbülső időt Hugo Franz Salm(-ReifferscheidtKrautheim) (1776-1836) grófnál töltötte Raitzban (ma: Rájec nad Svitavou, Csehország, Brnótól északra), ahogy Bécsbe való visszatérése után is minden év nyarán-őszén néhány hónapot. Kettejük mély barátsága nyilván azon alapult, hogy Hugo Salm még az első francia háború idejében - valószínűleg 1796-ban - szerzőtársa volt egy névtelenül megjelent és azonnal betiltott Dya-Na-Sore oder die Wanderer című, egy szanszkrit szöveg fordításának (!) álcázott műnek, amely - elsőként a Habsburg-országokban - az általános népfelkelésre való felkészülésről és meghirdetésének szükségességéről szólt. A mű másik szerzője, Friedrich Mayem ajánlotta azután 1808-ban ismét - immár személyesen - az uralkodónak a népfölkelés meghirdetését, és szervezte 1809-ben Bécs sikertelen védelmét. Hugo Salm ellenben később katonáskodás helyett közhasznú ismeretek (gemeinnützige Kenntnisse) szerzésével és terjesztésével foglalkozott: meteorológiai megfigyelésektől répacukor előállításán át a veszettség gyógyításáig; új angol találmányok, például szövőgépek honosításával, a bányászat és kohászat korszerűsítésével, 1811-től pedig Raitz környéki nagybirtokai mintagazdasággá fejlesztésével. Társalapítója és elnöke volt a brünni székhelyű a földművelés, a természet- és országismeret támogatására alakult morva és sziléziai társaságnak (Mährisch-schlesische Gesellschaft zur Beförderung des Ackerbaues, der Natur- und Landeskunde). Hormayr kényszerű morvaországi tartózkodása döntő fordulatot hozott: 1816-tól kezdve - amikor újra teljesen saját kezébe tudta venni lapja irányítását - nagy súlyt helyezett arra, hogy az Archívban nagy teret kapjanak a morva, cseh és magyar történelmet, történelmi személyiségeket, területeket, helységeket, intézményeket, társaságokat és kiadványokat bemutató cikkek és közlemények. A lap egyre nagyobb részét tették ki fordítások és ismertetések; az kezdett megfelelni saját programjának: kezdett közvetítő és ösztönző szerepet elfoglalni a császárságot alkotó, egymás nyelvét nem értő, egymás történelmét, hagyományait nem ismerő és nem tisztelő országok és tartományok kölcsönös megismertetésében, vagyis abban, fohann Blaschke (1770-1833): A klosterneuburgi kolostor alapításának legendája. Illusztráció Caroline Pichler balladájához a Taschenbuch első sorozatának I. kötetében, 1811 Johann Blaschke (?) metszete Karl Ruß (1779-1843) színezett tollrajza (1810) nyomán: Andreas Baumkircher kiront a szövetkezett magyar és osztrák rendek által ostromlott bécsújhelyi várból, és ezzel megmenti III. Frigyes császárt. Illusztráció a Taschenbuch első sorozatának második kötetében, 1812 hogy megteremtődjenek közösségtudatuk kialakulásának előfeltételei. Ehhez azonban munkatársakra: szerzőkre és levelezőkre volt szükség. A magyar szerzőkör kiépítését Hormayr valószínűleg Hugo Salm segítségével kezdte meg. Legkorábban talán a kakaslomnici (Großlomnitz, ma: Vel'ká Lomnica, Szlovákia) birtokán visszavonultan élő Berzeviczy Gergellyel (1763-1822) ismerkedett meg, akinek A parasztok állapotáról és természetéről Magyarországon (De conditione et indole rusticorum in Hungáriáé) című, 1803 körül befejezett, kéziratban terjedő, majd 1806-ban névtelenül és tudta nélkül Lőcsén kinyomtatott munkájának