Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XVI. Leletmentések a múlt labirintusából
XVI-26. XVI-26. Odysseus és a szirének 1985 Roskó Gábor (1958-) Akril, farost, 50 * 60 cm Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, ltsz.: 89.31.1 Homéros Odysseiá\kr\ak XXII. énekében - ahogyan Kirké megjósolta - Odysseus hajóját két szirén csónakja kíséri, a szirének „gyönyörűséges hangon" zengik „mézes dalaikat". Csábításuk ellen Odysseus az árbochoz kötözteti magát, úgy gyönyörködik énekükben. A klasszikus görög vázákon gyakran ábrázolták ezt a történetet. Roskó rejtélyes jelenetet varázsol elénk. Középütt a fehér ruhás, sárga turbános, szakállas Odysseus könyököl egy padlón fekvő, díszes, vörös tábornoki (?) egyenruhát viselő férfi mellkasára. Háta mögött fiatal nő. A hajó korlátján át a csendes vízre és egy lapos kopár hegyre látni. Első pillantásra össze nem illő és nem egészen érthető motívumok simulnak bársonyos, otthonos egységbe. A 80-as évek elejétől tapasztalható a magyar festészetben, hogy a művészettörténet nagy korszakainak emléke fokozatosan visszaszivárog a kortárs festők és szobrászok tudatába, és ezzel együtt a klasszikus tradíció maga is újjáéled. Roskó Gábor festészete magányos jelenség volt a 80-as évek magyar művészetében. Ez a különösen lebegő, ismert és ismeretlen között egyensúlyozó piktúra fontosnak tartotta a történetet, a történelmet; többnyire az évezredekből, az őskorból, a mitológiából - máskor a gyermekkorból - ismert alaptörténetek elevenedtek meg benne. Személyesség és festői ragyogás sugárzik a Roskó-művekből, ez fontosabb, mint az úgynevezett „történeti hűség". Ez a két jellegzetes vonás párosul azzal a felismeréssel, hogy a történetekben hullámzó folytonosság, az örökkévalóság ma lehetetlen. Innen fakad Roskó iróniája és nosztalgiája, amely az Odysseus és a szirénekben is felfedezhető. K. M. SIMON ZSUZSANNA: Böröcz, Révész, Roskó és az akadémiai ló. Új Művészet 1991/4, 58; ANDRÁSI-PATAKI-SZŰCS-ZWICKL 1999, 225-226.
