Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XVI. Leletmentések a múlt labirintusából
A konceptuális eredet a valóságdarabkák pop-artos használata és a tiszta forma ritka egységben találkozik össze ebben a műben. A szobrász érdeklődése hamarosan más irányba fordult, ehhez a gondolkodás- és formálásmódhoz többé nem tért vissza. K. M. KESERŰ 1993b, 53. XVI-13. XVI-14. A halottak élén 1970 körül Melocco Miklós (1935-) Bronz, vas, magassága 46 cm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Jelenkori Gyűjtemény, ltsz.: 81.382 A szobor előképe Ady egyik utolsó fényképe (Emil Isac felvétele), amely a csúcsai kastély kertjében ábrázolja a nagybeteget. A padon ülő alak a kabátba burkolt, erőtlen, magába roskadó költőt idézi fel, fején jellegzetes kalapjával. Ez a gyűrött formacsomó nem hasonlít a megszokott Ady-ábrázolásokra, amelyek - mint Csorba Géza Ady-síremléke és Ady-emlékműve - a sorssal szembeszegülő dacos poétát, vagy - mint Bokros Birman maszkja - az álmodozó művészt jelenítették meg. Melocco elgyötört, fáradt alakja olyasmit fejezett ki, amit a késői Ady-versek öntöttek nyelvi formába: a szobrász a kételynek, a szenvedésnek adott plasztikai formát. A kompozícióból nem hiányzik egyfajta színpadiasság, amely Melocco 1977-es Ady-oltárában drámai vízióvá fokozódott. A fémből készült, szecessziós kerti pad alkalmazása a pop-art hatását mutatja. A 70-es években megszaporodtak azok az emlékművek, amelyekben a szobrász, félretéve a közgondolkodás sztereotípiáit, a képzelet közhelyes gondolatait és stiláris fordulatait, „hősét", annak igazi vonásait feltárva, esendőségében szokatlan, olykor groteszk, de éppen ezért hiteles alakként kívánta megjeleníteni. Meloccónak nem egy emlékműve, így a Halottak élén című Ady-kompozíciója is ebbe a vonulatba tartozik. A szobor életnagyságú változatát 1976-ban Tatán, a kis tó füzei alatt állították fel. K. M. KERNÁCS 1985,14,17,19-21; WEHNER TIBOR: Köztéri szobraink. Budapest 1986, 96-100; KOVÁCS P. 1992, 79-80.
