Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XVI. Leletmentések a múlt labirintusából

XVI-15. XVI-15. Keressük Dózsát! 1972 Maurer Dóra (1937-) Papír, farost, ceruza, 600 x 1000 mm Pécs, Janus Pannonius Múzeum, ltsz.: 174.71 A mű a Magyar Nemzeti Galéria által meghirdetett grafikai pályázatra készült. Feliratában Maurer így fogalmazza meg munkája lényegét: „Hiteles portré nem készült róla, csak képzelet utáni. Kérdezzük tovább, milyen lehetett Dózsa? Embertanilag székely típusnak nevezhető férfiak fényképei alapján nyolc, kifejezésben is különböző arcot rajzoltam, csíkokra vágtam, összekevertem, a csíkok tologatásával új arcok alakíthatók". Az eljárás, amellyel a néző tetszése szerinti Dózsa-képet állíthat össze, a rendőrségi mozaikképek módszerére emlékeztet. Az ismert történelmi alakot, a parasztlázadás hős vezérét ábrázoló grafikát ezáltal ironikus felhangok kísérik. A vizuális jelenségeket felbontó, felszeletelő, szekvenciákká bontó módszert Maurer korábbi munkáiban is használta már, így elsősorban fotósorozataiban (Megfordítható és felcserélhető mozgásfázisok). Tapasztalatai és a Keressük Dózsát! című munka készítése során felvetődött új gondolatok beépültek a következő évek szétszedhető, elforgatható műveibe. K. M. SINKOVITS PÉTER: Egy grafikus mozgástere. Maurer Dóra kiállítása az Ernst Múzeumban. M 1984/7, 25; SINKOVITS PÉTER: Kvázi képek. Beszélgetés Maurer Dórával. M 1987/5, 34; KÖRNER 1992,193. XVI-16. Hordozható utcakő 1919 1973 Gulyás Gyula (1944-) Utcakő, vászon, bőr, vegyes, 18 * 18 * 18 cm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Jelenkori Gyűjtemény, ltsz.: 97.75 A hetvenes évek első felében az utcakő a magyar konceptuális művészet egyik kedvelt motívuma volt. Számos művész vizsgálta jelentését, alakította át, látta el felirattal, küldte postán barátainak stb.