Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XVI. Leletmentések a múlt labirintusából

repülés géniusza köti össze. Az elmondottak egyik versével jól jellemezhetők: Úgy tűnik néha, mintha minden régen lett volna és lett volna; nincs. Összeszűkültünk embernek lenni és széttárul ott a titok, ahol titok lesz mindörökké. Mert forgó és zúgó szerkezetek sompolyognak álmaink sima tekeredései közt. Suhanás és zuhanás, rémítő dörrenések játszódnak hangtalanul, mert lehajoltál oldozni - bogozni madzagokat, és drótokat kalapálni hihetetlen anyagokból. Majd egy forró, temérdek, ráncos agy egyenesedik törékeny gerincoszlopára, amikor felállsz, és lábaid vékonyak, íme, hátrasimítod hajad. Aztán felkapod gyűrhető papírjaidat, ahová sokszor egymás után írtad: Igazság, igazság, igazság. És futsz, hogy utol ne érjen senki, senki sem. (Szidalmazás) Sz. Sz. G. KONDOR MÁRIA: A repülés igézete. Művészet és Barátai, A Művészbarátok Egyesületének füzetei, 1992. november-december, 1-2; PETERNÁK MIKLÓS: Kondor Béla fényképeiről. M 1984/8, 33-35. XVI-4. Rembrandt-tanulmány 1966 Lakner László (1936-) Olaj, vászon, 110 * 95 cm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Jelenkori Gyűjtemény, ltsz.: 78.258 1965-1966-ban jelentős változás következett be a fiatal Lakner László festészetében: a szürnaturalizmustól elszakadva ekkor fordult a pop-art felé. A korábbi kompozíciókban felfokozott tárgyhalmazok után a festő most egy megcsendesedett képi világ megfogalmazásának lehetőségeit kereste. A gépek, tárgyak helyét az emberi alak vette át. A Rembrandt-tanulmányon három különböző Rembrandt-önarckép és egy Saskiáról festett kép részlete jelenik meg. Ezzel Lakner a holland mester két legjellemzőbb témáját - az önarcképet és a kezeket - választotta képe motívumául. Az önarcképek ismétlődése növeli a modell jelenlétének súlyát; hozzájárul ehhez a megfestéssel hangsúlyozott fény-árnyéknak - a Rembrandtművek központi problémájának - a szerepe: a felületen egészében vagy töredékesen feltűnő „Hol a fény ?"-felirat is erre utal. A kompozíció felépítése a rauschenbergeri montázselvet követi. Az 1964-es Velencei Biennalen jelent meg először az amerikai pop-art (Rauschenberger kapta a nagydíjat), amely Lakner generációjára nagy hatást gyakorolt. Jól érzékelhető ez a betűk és egyéb jelek (nyíl) alkalmazásában. Az egész festményen szürkés-barnás tónus uralkodik, melynek otthonos, intim atmoszférájából puhán dereng fel egy-egy fehér folt vagy kék csík. Ugyanez a színtartomány lebeg a portrék között egyenrangúan megjelenő absztrakt felület fölött is. K. M. LÁNCZ SÁNDOR: Lakner Lászlóról. M 1967/10, 24; SZABADI JUDIT: Lakner László festészete. Képzőművészeti Almanach 2 (1970) 119123; SZABADI 1987, 36-37.