Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XVI. Leletmentések a múlt labirintusából

XVI-5. ítélkező 1968 Kondor Béla (1931-1972) Olaj, vászon, 300 * 165 cm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Jelenkori Gyűjtemény, ltsz.: 77.197 A kép témája, az ítélkezés, Kondor Béla életművének talán legfontosabb kérdése. A kardos angyal alakja többször is feltűnik képein, újból és újból megfogalmazva a problémát: szabad-e ítélkezni és mi a módja az ítélethozatalnak? Az 1968-ban készült ítélkező (Kardos angyal) című festmény az előbb elmondottak értelmében tehát kulcsműnek számít, melynek alapos vizsgálata az egész oeuvre-re vonatkozó állításokat fogalmazhat meg. Kondor az áttetsző, laza, a kora keresztény falfestmények stílusát idéző festésmóddal a jelenést hangsúlyozza, ikonográfiái értelemben pedig különböző forrásokból merít. Az angyalábrázolásoknak megfelelően antik római viseletben megjelenő ítélkező alakját dicsfény övezi, jellemzői sok szempontból ráillenek a Jelenések könyvében leírt, kezében könyvvel alászálló angyalra (Jel. 10,1: „És láték egy másik, erős angyalt az égből leszállani, aki felhőbe vala öltözve, és a fején szivárvány vala, és az orcája olyan vala, mint a nap, és a lábai, mint a tűzoszlopok"). Fehér ruhája a tisztaságot, az ártatlanságot, ugyanakkor a győzelmet, a tökéletességet és az isteni fényt egyaránt szimbolizálja. A kép másik feltűnő színe, a bíborlila, a mandorla színében és a háttérben többször is feldereng, illetve határozottan uralja az egész Földet jelképező alsó földcikkelyt, mely a római császárok ruhájának hasonló színe után Krisztusra mint a világ urára vonatkoztatható. Az angyal szájában lévő kard - mely a harc, a bátorság, az erő, az igazságosság és egyben a kereszt jele is - ugyancsak Krisztus-szimbólum, a világbíró Krisztus attribútuma (Jel. 1,16). E néhány példából következik, hogy az Úr küldötte, az angyal és az utolsó ítélet Krisztusának jellemzői a képen egy alakban összpontosulnak. Érdekes összefüggéseket tár fel a művészi ítélkezés szimbólumának tekinthető kardos angyal és apokalipszis-ábrázolások áttekintése a kondori életműben. Ehhez Rényi András két elemzését vesszük alapul, melyekben a szerző az életmű központi gondolatát véli felfedezni a tárgyalt festményben. A Próféta, kizökkent időben című írás Kondor világlátásának változására hívja fel a figyelmet, mely az ötvenes és hatvanas évek grafikáin, festményein feltűnő angyal és kardos angyal figurán keresztül követhető végig. Az ötvenes évek műveiből (pl. Apocalypsis cum figuris, Előkészületek a nagy vár védelmére, Kardos angyal, A forradalom angyala) kiolvasható konklúzió szerint a művészet kardos angyalának „ítélkeznie kell, de nincs olyan nézőpontja, amelyből csakugyan végső ítéletet mondhat a világ felett, tehát ítélkeznie nem lehet" - írja Rényi. Az ítélkezés problémája a hatvanas években lassan új, történelmi dimenziót kap, amikor az 1964-es Romantikus XVI-5. tanulmányokon megjelenő, vörös színnel nyomtatott kardos angyal-alak már „az önmagát felfaló történelem feltartóztathatatlanul »előrehaladó« folyamatával" kénytelen szembenézni. Rényi megállapítása, hogy a művészi ítélkezés utópiája a történelmi-emberi valósággal szembekerülve magukat az utópiákat is történelmi dimenzióba helyezte. Az ítélkező 1968-as megjelenése tehát a kondori életmű egészéből levont következtetések és a történelmi események valóságával való szembesülés eredményeként értelmezhető. A történelmi szkepszis szükségszerű megfogalmazása, a formai analógiák és az apokalipszis Krisztusára utaló kard azonban szoros szálakkal kötik Kondor ítélkezőiét, és rajta keresztül a tárgyalt kardos angyal témáját az életmű utolsó néhány évében egyre gyakrabban feltűnő apokalipszis-ábrázolásokhoz. Rényi András Ironikus apokalipszis. Adalékok Kondor kései „ikonográfiái stílusához" című írásában e kései művek (így a Jeruzsálem pusztulása, Próféta, Ezékiel angyala) bibliai szövegekhez mérten ironikus hangvételét, illetve a képek Kondorra vonatkozó