Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XV. Antihistorizmus: a múlt kiszabadulása a történelem fogságából

pontosította.) A szobor szerepelt a művész egyéni kiállításán 1947-ben (Európai Iskola XVII.), majd genfi és párizsi tárlatain (1948) is. Joyce Ulyssesének első magyar fordítása 1947-ben jelent meg, és ugyanebben az évben mintázta meg Bokros Birman a fordító, Gáspár Endre arcképét is. A regény és a szobor illusztratív kapcsolatára Tehel Péter tett célzást, anélkül, hogy a szöveget konkrétan megjelölte volna. Tekintve, hogy Tehel jó barátságban volt a művésszel, célzása mindenképpen hitelt érdemlő volt, aminek nyomán a regény megfelelő sorait meg lehetett találni. A jelenetet, amelyben Leopold Bloom a múzeumi könyvtár körcsarnokában meglehetősen blaszfém kapcsolatba kerül egy görög istennő szobrával, Joyce nem írja le közvetlenül. A nyolcadik epizódban Bloom még csak fantáziál róla, a kilencedikben viszont Buck Mulligan - aki a csarnokon áthaladtában véletlenül kileste őt - elmeséli. A terjedelmes regényfolyamban mindez alig néhány sor, egy eltörpülő mozzanat. Bokros Birman mégis meg tudta ragadni vele a transzpozíciónak ugyanazt az erejét, amit az író tesz a regény egészével. Joyce saját szavai szerint „sub specie temporis nostri" formálta át a homéroszi eposzt, és ugyanezt tette Bokros Birman is az antik szépségeszményt megtestesítő istennő szoborral. A görög istenek detronizálása már az antikvitásban elkezdődött, és az újkor sem csak a rilkei áhítattal közeledett hozzájuk. Az Archaikus Apolló-torzó előtt megszületett a Venus Anadyomené (Rimbaud) is. Az istenek egyaránt voltak eszményítés és persziflázs tárgyai. Bokros Birman szobra mintha mind a kettőt kifejezné. Mert ugyan ki ez az Ulysses-Bloom, aki szemérmetlen kíváncsisággal közeledik - kihez is? Egy grandiózus hústömeghez, aki nem Aphrodité, hanem a hegyként felmagasodó Gaia. Szörnyek és csodalények szülője, maga a testet öltött asszonyiság. Kirké, Kalypsó és Pénelopé együttesen, ötvözete Molly Bloomnak és Bella Cohennek, a regénybeli „masszív madám"-nak. Őt nem zökkenti ki ennek a tétován bolyongó, ezerszer megalázott vándornak a mégoly kétes mozdulata sem. Őhozzá csak megtérni lehet, mert ő az, aki nem az időhöz kötötten, hanem „sub specie aeternitatis" létezik. Bokros Birman ebben is Joyce szellemét követte, aki azt vallotta, hogy az Ulysses inkább a test, semmint az emberi lélek mítosza. Bár a szobrot genfi kiállítása alkalmából egy kritikus „eltévelyedésének minősítette, fogadtatása itthon rendkívül pozitív volt, a magyar szakirodalom mindig kitüntetett figyelmet szentelt neki. Értelmezésére alkalmanként hatott a Joyce-mű éppen aktuális kultúrpolitikai megítélése, de a szobor kvalitásait, a benne rejlő plasztikai erőt a méltatások nem vitatták. Részletes bemutatására Kő Pál vállalkozott, aki a faktúrák változatosságából, a részletformákból, az arányokból és a férfialak látószögéből elemezte ki a szobor hatását. (A szobor alsó legnagyobb kerülete 43 cm, a felsőé 23 cm. „Úgy van mintázva, mintha a szemsík a figura térdénél lenne, és a néző szem lassan 60°-ot mozdulna az ég felé.") Ismeretes Bokros Birmannak egy, a szoborhoz készült vázlatrajza, ezen azonban még csak egyetlen figura van, a bolyongó modern Ulysses. (Székesfehérvár, IKM, ltsz.: 77.130.1) Felirata: „Gondolj Domijerre [sic!] - de ne csináld!" - további kapcsolatok lehetőségére utal. N. I. JAMES JOYCE: Ulysses. Ford. SZENTKUTHY MIKLÓS. Budapest 1974, 216, 224-225, 247; TEHEL PÉTER bevezetője. In: Bokros Birman Dezső Kossuth-díjas szobrászművész gyűjteményes kiállítása a Műcsarnokban. 1957; KOVALOVSZKY 1971, 26; Bokros Birman Dezső önéletrajza, levelezése, művei. Sajtó alá rendezte: KONTHA SÁNDOR. Budapest 1974,100; Kő PÁL: Nézzük meg együtt Bokros Birman Dezső Ulyssesét. M 1976/2, 20-21; Bokros Birman Dezső 1889-1965. (kiállítási katalógus. Az István Király Múzem Közleményei, D. sorozat, No. 124.) Szerk. FITZ JENŐ. Székesfehérvár 1978 (KOVALOVSZKY MÁRTA); KOVALOVSZKY 1982; GYÖRGY-PATAKI 1990, 71, 77,211.