Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XV. Antihistorizmus: a múlt kiszabadulása a történelem fogságából - KIRÁLY ERZSÉBET: Mítosz és természet. Böcklin-hatás és időélmény Szinyei Merse Pál művészetében

KIRÁLY ERZSÉBET MÍTOSZ ÉS TERMÉSZET Böcklin-hatás és időélmény Szinyei Merse Pál művészetében Arnold Böcklin halálának 50. évfordulóján, 1951. március 3-án Georg Schmidt e szavakkal zárta a zürichi Kunsthausban elmondott emlékbeszédét: „Jedenfalls steht Arnold Böcklin, fünfzig Jahre nach seinem Tod nicht auf dem Piédestal der sogenannten »Überzeitlichkeit«, das oft nur ein bequemes Abstellgeleise für unbequeme Grössen ist. Wenn ein Künstler in so vielen nachgeborenen Generationen Abstossung und Anziehung erfahren hat wie Arnold Böcklin, dann ist dies wohl der lebendigste Ausweis wahrer geschichtlicher Grösse".

1 A Böcklin-jelenségtől Európa-szerte megérintett kortársak sorában tartjuk számon Szinyei Merse Pált is.

2 A svájci festő ösztönzése az ő esetében főleg tematikusmotivikus irányból jött, először az induló-eszmélkedő, másodszor a művészi érést hozó években. Ez a 19. század második felét jelentette, amely a polgári kultúra egészében az értékválasztások nyugtalanítóan sokszínű összképét mutatta. A korszak civilizációs-művelődésiművészeti állapotai múlt és jelen, történelem és élet, szellem és természet, eszmény és valóság hol látványos, hol rejtett szakadásáról árulkodtak.

3 A világban való tájékozódás dilemmáit akadémiákon kívül és belül minden érzékeny művész átélte, reflexív viszonyának munkáiban hagyva nyomát. Szinyeinek a Böcklinhez való igazodási kísérlete is útkeresés volt, s mint ilyen, akár paradigmatikusnak is tekinthető. Egy első külföldi iskoláit járó magyar művész találkozott ilyen módon egy iskolákon már kívül álló, koherens esztétikai elveken és a Nyugat gazdag eszmetörténeti alapjain álló alkotói szemlélettel. Böcklin a kor valóságától elzárkózó művész volt, aki a távoli történetibe, a mitikusba imaginárius módon visszalépve az eszményit és az örök érvényűt kereste. Szinyeiben a jelenét igenlő, nyitott szemmel járó, és az eleven életnek elkötelezett látványfestőt tiszteljük, aki az érzéki szemlélet számára adott dolgokat a maguk egyszeri voltában, az „itt és most" élményével kívánta megragadni. Mindkettőjük szellemi horizontján azonban közös princípium, a természet állt. Életművével Böcklin egy önálló természetvallás alapítója lett, míg Szinyei a kor Európa-szerte terjedő új áramlatának, a természetelvüségnek a híve. Böcklini indíttatású képei közül álljon itt az alábbi három, a Faun, a Pogányság, és a Kentaurok rohama mint a két világ alkalmi átjárhatóságának reprezentatív képi dokumentumai, s egyben egy bonyolult kor bonyolult kapcsolatrendszerének tárgyiasult emlékei. Az első évek a müncheni képzőművészeti akadémián, 1864-től 1868-ig Szinyei számára az intézményesen kapott antik és történelmi stúdiumok, illetve a saját belső hajlamai szerint folytatott tájképfestés lehetőségei között teltek. Neveltetése, tágabb és szűkebb környezetének művelődési eszményei az előbbire predesztinálták volna őt. A klasszikus nyelvek és kultúra megbecsülését és a história tanító-nevelő erejébe vetett hitet nemcsak a korszellem közvetítette hozzá, hanem édesapja is, éspedig igen korán. Egy 1863-ból származó levél a múlt, a mitológia és az ókori nyelvek tanulmányozását így szorgalmazza Mezey Lajos festőnövendékének: „... továbbá a' történelem - a' festészet elismert legmagasabb foka a' történeti jelenetek ábrázolása, az úgy nevezett Historienmahlerey - már mi képpen tudna a' művész illyen jelenetet festeni, értem teremteni, nem pedig másolni, a' ki a' történelmet alaposan nem tanulmányozta [...] hát nem a' leghívebb képet fogja é előállítani a' trójai háború, véghetlen változatosságú, festői jeleneteibül a' ki az Illiast eredetiben olvashatja, s' hervadhatlan szépségű versei által fel lelkesül - ugyan az áll a' latin írókra is..."

4 A művelt polgár köznapi tudatának is részévé vált széptani elvek a megelőző generáció számára egyben nevelési normák is. Ezeknek az értékeknek Szinyei soha nem fordított hátat, de ő már egy új kor gyermeke volt. Húszévesen, kész önismerettel írja: „...meiner Meinung nach habe ich viel mehr Sinn für Landschaften als für Historienmalerei, und da das der Fall ist glaube ich wäre eben ein verfehltes Leben wenn ich die Historienmalerei forcieren würde und entweder der grossen Schwierigkeiten erläge, oder im besten Falle es zu einer Mittelmässigkeit bringen würde. - Während ich in der Landschaftsmalerei etwas Höheres zu erreichen hoffe".

5 Az már a nagyvonalú Piloty érdeme lesz, hogy később sem kell a dolgot kenyértörésre vinnie. Az akadémia történeti osztályain Szinyeire is az a feladat várt, hogy az egyetemes ismeretek birtokában a nemzeti történelem jeles eseményeiből válassza ki a nagy kompozícióra alkalmasat. Sok keserves próbálkozás után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy erről le kell mondania. A Hunyadiak korához és a magyar őstörténelemhez otthonról kért és kapott kézikönyvek segítségével is csupán egyetlen ötlete jutott el a képvázlat stádiumáig, az Attila halála. Szinyei ilyen előzmények után, Kari Piloty történelmi osztályának növendékeként, három vázlatot követően készítette el 1868-ban első kidolgozott olajképét, a Faunt. Mitológiai lévén, a téma alkalmas volt arra, hogy festője egyetemes históriai tárgykörben bizonyítson. A kecskelábú-kecskeszarvú árkádiai pásztoristen motívumát Arnold Böcklin emelte ki eredeti heroikus tájképi környezetéből, és ruházta fel a tradíciótól eltérő tartalmakkal. A Dionysos állandó kíséretéhez tartozó, ezért a klasszikus képhagyományban szerelemvágyó ösztönlénynek ábrázolt antik természetisten addig főleg mint nimfákat üldöző staffázsalak fordult elő. 1859-ben készült képén, a Pan im Schilf címűn, Böcklin új Pán-értelmezést adott.

6 Ovidius híres történetének

7 eme 19. századi „olvasatában" egy magányosan fuvolázó, elégikus hangulatba révedt ifjú jelent meg szokatlan közelképben, sziluettjével csaknem észrevétlenül beleolvadva a nádas-