Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XV. Antihistorizmus: a múlt kiszabadulása a történelem fogságából

XV-17. „Szasszanida" dísztál áldozati jelenettel 1896 Zsolnay-gyár, Pécs Keménycserép, eozinmázakkal (alapmáz felett redukált fémlüszterekkel), kézzel festett; átmérője 2 cm, talpátmérője 12 cm, mélysége 5 cm. Jelezve a hátoldalon masszába benyomott: „4344" és eozinmázban világoszöld kör alapon arannyal öt templom „ZSOLNAY PÉCS" Pécs, Janus Pannonius Múzeum, ltsz.: 52.709.1 A perzsa díszítőművészet „modorában" készült műtárgyak már az 1870-es évek végétől készültek a külföldi piacokra törekvő pécsi Zsolnay-gyár műhelyeiben, nemzetközi ízlést, divathullámokat éppúgy követve, mint a magyar orientalisztika eredményeit. A perzsa birodalom szasszanida korszakából származó, Bizánc művészetére is hatást gyakorló motívumokkal díszített tárgyakat azonban jellemzően a millennium körüli időszakra, az 1895-1897 közötti évekre datálhatjuk. XV-17. A jellegzetes mitologikus állatalakok és palmetták, stilizált, virágos fák ismétlődő, végtelenített mintái mellett két különös figurális kompozíciót is lemásoltak, színes, német kiadású mintalapok alapján. Az egyiken lovas ikerpár nyilaz két oroszlánra (mintalapja ma is megtalálható a JPM Zsolnay-adattárában), a másikon a két iker férfialak oszlopszerű emelvényen áll, melyhez egyegy bikát vezetnek, a levegőben jobb és bal oldalon szárnyas figura lebeg. (A Zsolnay-gyári dekorkönyvekben 2536, illetve 2539. szám alatt találhatjuk meg kontúrvonalas rajzukat.) Nem tudhatjuk, a tárgyak készítői az ábrázolás témájára vonatkozó ismerettel rendelkezteke, de az bizonyos, hogy 6-8. századiként publikált selyemszövet volt az előképük. „A milánói Szt. Ambrogio ereklyetartóhoz tartozó, ismétlődő medaillonokban oroszlán- vagy párducvadászatot" ábrázoló, 6-8. századi „szasszanida selyem szövet" ábráját egy 1885-ben megjelent könyv (SCHORN 1885, 14) is közli. A historizmus gyakorlatának megfelelően a külföldi és hazai múzeumi gyűjteményekben végzett másolás mellett az ornamentikával foglalkozó reprezentatív, igényesen illusztrált, német és angol, francia könyvek, művészettörténeti művek voltak a tervezőmunka kiindulópontjai a Zsolnay-gyárban is. A szasszanida ötvös- és textilművészet emlékeinek kerámia hasonmásait, motívumaik alkalmazását azonban nem a külföldi, hanem a nemzeti kultúra motiválta. A magyarok eredetének kutatása, Vámbéry Árminnak a magyarság eredetéről írott müve, az Oroszországba szervezett magyar expedíciók hatására feltételezték, hogy az ősmagyarok kapcsolatban állhattak a lemásolt műtárgyak eredeti alkotóival. E két tányér is az íratlan történelem magyar vonatkozású tárgyait volt hivatva feleleveníteni, pótolni. Cs. É.-K. O. SCHORN 1885,14-15, Fig. 1; Ornamente der Gewebe. Gezeichnet und Herausgegeben VON FISCHBACH, FRIEDRICH. Hanau é. n., 3. (mintalap); VÁMBÉRY ARMIN: A magyarok eredete. Budapest 1882 XV-18. Levélnehezék 1898 Zsolnay-gyár, Pécs Keménycserép, formába préselt, eozinmázakkal (alapmáz felett redukált fémlüszterekkel), kézzel festett; magassága 2 cm, szélessége 15 cm, hosszúsága 7,5 cm Jelezve az előlapon kettős körben: „ZSOLNAY (öt torony) PÉCS 1863" Vétel Ottlik Magdolnától, 1957 Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kerámiaosztály ltsz.: 57.4.1 A tömör, fekvő téglányforma sima felületeit gazdag festés díszíti. A ferdén vágott éleken lévő egyszerű geometrikus keret szimmetrikusan komponált, dús virágos díszű mezőt fog körbe. Középen a gyárnak újabb, az eozinmázas tárgyainál bevezetett márkajelzése, Zsolnay Vilmos tulajdonosságának kezdő évszámával (1863), felette a készítésé. Alatta kis rozettából indul egy-egy elágazó inda, pávaszemes virágokkal, tulipánokkal, gránátalmával, rózsával megrakva. A festés könnyed, elegáns, az aranyos színű alapon az élénk virágok az ötvösséggel vetekedő kerámiaművészet technikai bravúr-