Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XV. Antihistorizmus: a múlt kiszabadulása a történelem fogságából

XV-15. Váza 1896 Zsolnay-gyár, Pécs Keménycserép, korongozott; eozinmázakkal (alapmáz felett redukált fémlüszterekkel), kézzel festett Jelezve a talpán masszába benyomott: „ZSOLNAY PÉCS 4296" (formaszám); vörös eozinmázban sárga kettős körben „ZSOLNAY PÉCS", öt torony, alatta „X.e SIECLE" Áttét, Műszaki Egyetem Kémiai Technológiai Tanszék, 1948 (Wartha Vince gyűjtése) Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kerámiaosztály, ltsz.: 21. 938 A kerek, egyenes talpon álló hengeres vázatestet, az orsó alakú nyakat 10. századi bizánci textilről másolt mintázat díszíti, a talpon, a nyaknál geometrikus, virágos frízzel keretelve. A nyakrészen ötször ismétlődően férfialak, kinyújtott karokkal két-két oroszlánt emelve. A vázatesten három egymás alatti sorban, szimmetrikusan ismétlődő, végtelen mustrát képező, mitikus, szárnyas madárfejű és koronás állatfigurák, közöttük kisebb és nagyobb palmetta, illetve szív formájú, stilizált növények. A sárga, bíborvörös, aranybarna színek, a felület színjátszó selymessége a díszítményt előképéhez, egy 10. századi bizánci selyemszövethez teszi hasonlatossá. A Zsolnay-gyári dekorkönyvbe 2431. szám alatt berajzolt mintázat pontosan azonosítható egy, a franciaországi Sens katedrálisának kincstárában őrzött textíliával, amely az 1897. évben megjelent inventáriumban szerepel. Csupán azt nem tudjuk, hogyan, honnan másolták le a dísztárgyhoz. A millenniumi kiállításon szereplő XV-15. váza elkészültét megelőző időszakban ugyan találkozhatunk olyan (német nyelvű) kiadvánnyal, amely közli a selyemszövet fantasztikus állatalakos részletét, a bizánci művészetre gyakorolt szasszanida hatás tárgyalásakor, de a felső, emberalakos részletet nem (SCHORN 1885, Fig. 7). A sensi katedrális kincstárának leltárában Dániel prófétaként szereplő figura, melynek ábrája a váza felső részén látható, Gilgames alakjával is azonosítható, a sumér eposzi hőssel. Minden kétes feltételezés elkerülése érdekében csupán Rómer Flórist idézzük: „Milyen kár, hogy mindazok, kik a magyarok ősi székhelyeit keresték és keresik, csak egyedül az annyira változó nyelvrokonság kikutatása után indulnak, a sokkal állandóbb népfaji régiségeket pedig, melyek ízlése évezredeken át a népeknél fennmarad, oly kevésbé veszik, mi szerint elindultuk előtt ebbeli kincseinket nem is tanulmányozzák!" (A hiányokat pótolni igyekvő, a múltban analógiákat kereső igyekezet az írott publikációkban felállította a sumér-magyar rokonság „tételeit". A művészi ipar viszont csupán élményanyagot kínált a múlt iránt érdeklődőknek, a bizánci selyemszövet kerámiára hangolt „átiratával". Egyaránt számíthatott a sumér kapcsolatokat felfedezők és az azt tagadók, vagy a magyar honfoglalók korábbi körülményei, vagy „csupán" a híres bizánci selyemszövetek) milyensége iránt érdeklődők figyelmére.) Cs. É. SCHORN 1885; RÓMER FLÓRIS: Jelentés az északi tartományokba tett tudományos kirándulásról. 1874. nov. 2. osztálygyűlés. AE 3 (1875) 42. XV-16. „Szasszanida" dísztál vadászjelenettel 1896 Zsolnay-gyár, Pécs Keménycserép, eozinmázakkal (alapmáz felett redukált fémlüszterekkel), kézzel festett; átmérője 28,5 cm, talpátmérője 16 cm, mélysége 5 cm Jelezve masszába benyomott: „470" (formaszám), körben öt templom, „ZSOLNAY PÉCS" Pécs, Janus Pannonius Múzeum, ltsz.: 51.3198.1 XV-16.