Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XV. Antihistorizmus: a múlt kiszabadulása a történelem fogságából
XV-14. „Szent István hadjárata Keán ellen" - festett kerámialap 1896 Zsolnay-gyár, Pécs Keménycserép, eozinmázakkal (alapmáz felett redukált fémlüszterekkel), kézzel festett; magassága 12,7 cm, szélessége 17,6 cm, vastagsága 0,3 cm; törött, ragasztott. Felirata a hátoldalon vörös eozinmázban világos, ezüstös színjátszó mázzal két sorban: „SZENT-ISTVÁN HADJÁRATA KEÁN ELLEN. (A BÉCSI KÉPES KRÓNIKA 41. LAPJA)"; valamint gyári márkajelzés: kettős körben öt torony, „ZSOLNAY PÉCS" felirattal (átmérője 3 cm) Kund Elemér gyűjteményéből (L 1842) Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kerámiaosztály, ltsz.: 65.7.1 A Képes Krónika (IV-1) egyik, Keán vezér legyőzését ábrázoló miniatúrájának másolata szerepel a finom kerámialapon. Néhány ismert, fennmaradt tárgy és a Zsolnay-gyár rajzos dokumentációi alapján megállapítható, hogy 1896-ban, a honfoglalás ezredéves évfordulójának évében a pécsi Zsolnay-gyár műhelyeiben a Thuróczykrónika három, valamint a Képes Krónika négy miniatúráját reprodukálták. Az ábrázolások témájából arra következtethetünk, hogy szinte a „honfoglalás történelmét", legfontosabb, sorsdöntő momentumait foglalták füzérbe a különböző méretű kerámiaképecskék. A néhány, szétszórtan fennmaradt darab alapján nem következtethetünk formai egységbe is foglalt sorozatra, de eszmei összetartozásuk feltételezhető. A hon „birtokbavételét" mint hosszú és küzdelmes, dicsőséges folyamatot illusztrálják, interpretálják. Ha a történelmi események időrendjébe soroljuk a Zsolnay-gyár által reprodukált krónikaillusztrációkat, akkor Attila király ábrája indítja e kerámiaciklust, a Thuróczy-krónikából, kinek „örökébe léptek" Árpád magyarjai, nem csupán elfoglalva, hanem „visszafoglalva" a Duna menti hont. A Scythiából induló, portyázó, vadászó vitézeket mutatja képzeletbeli kerámiasorozatunk következő ábrája. A Képes Krónika fol. 2 v-ján lévő miniatúráját is elkészítette a gyár, a IV. dekorkönyv 2664. számú, kissé leegyszerűsített, színes rajzocskájából következtethetően. A Képes Krónika fol. 3 r-j vett kép folytatja a történetet. A vadászó Hunor és Magor mellett a messzire csalogató csodaszarvas is látható a díszes kezdőbetűbe festett jeleneten, melyet a Zsolnay-gyári (IV. könyv, 2663. sz.) dekorrajz tanúsága szerint az iniciálé betűjét teljesen mellőzve festhettek meg a kerámiaváltozatban. Következett a magyarok bejövetelének képe a Thuróczykrónikából, majd István királynak két - a külső és belső ellenség legyőzését szimbolizáló - győzelme következik, a pogány Koppány lefejezése, valamint Keánnak, a bolgárok és szlávok vezérének megölése. Az előbbinek mintája a Képes Krónika fol. 19 v-jának miniatűr áj a, az utóbbinak a fol 21 r teljes szélességét elfoglaló, díszes keretben látható képe. A középkori kútfőkből összeállított képsorozatot a Thuróczy-krónikából vett kép, a lovas vitézként ábrázolt Szent László alakja zárja. XV-14. A Képes Krónikát 1933-ig Bécsben őrizték, de másolata 1877-től megtalálható volt a Magyar Nemzeti Múzeumban. Toldy Ferenc kutatásai, az 1867-ben Pesten kiadott, Marci Chronica de gestis Hungarorum című műve a kódexre irányította a figyelmet. 1871-ben Rómer Flóris az Archeaologiai Értesítőben gyűjtést kezdeményezett lemásolására, beszámolván az Emich Gusztáv bécsi nyomdájában, Mögele Endre „hű és ügyes ecsetétől" származó tíz másolatról. Rómer 1877-ben Bicsérdy János miniatúráit dicséri. Varjú Elemér későbbi ítélete közel sem ilyen kedvező a másolat minőségéről, de az immár Budapesten is megtekinthető példány a tanulmányozhatóságot és a közismertséget minden bizonnyal elősegítette, és áttételesen hozzájárult a Zsolnay-gyári, alacsony példányszámban készített másolatok megszületéséhez is. Czobor Béla is már 1885-től figyelemmel kísérte a Zsolnay-gyár munkáját. A Nemzet folyóirat 1885. július 15-i számának mellékletében írta: „Minden - magában véve bármily csekély - tárgy, melyet a múlt idők művészete hozott létre, bennem első pillanatra azon kérdést ébreszti, mennyit és azt a mennyit a mai technikai előrehaladottság felhasználása mellett hogyan kellene gyümölcsözővé tenni iparművészetünk számára". Cs. É. RÓMER FLÓRIS: A magyar „Kévés Krónika" ügyében. AÉ 5 (1877) 124125.
