Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XV. Antihistorizmus: a múlt kiszabadulása a történelem fogságából

XV-8. Díszedény 1879 Zsolnay-gyár, Pécs, Zsolnay Teréz terve Porcelánfajansz, a földpát tartalmú, fehér agyagból korongozott forma felületén kobaltkék kontúrrajzú virágdíszítés magastüzű zománcfestéssel (Scharffeuer Email), háttere aranyozott, illetve ún. „holdfény", más néven „vasalap"; magassága 26 cm, a talp átmérője 6,5 cm, a száj átmérője 4 cm Felirata a talpán masszába benyomott „533 Z.V. Pécs.", a mázatlan cserépre kobaltkékkel bélyegzett. A gyári márkajelzés „Zsolnay Pécs", öt torony rajza, „T J M" Zsolnay Vilmos ajándéka az Iparművészeti Múzeumnak Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kerámiaosztály, ltsz.: 1339 A sík talpon álló, gömb alakú edénytest magas nyaka szűk, felfelé enyhén szélesedő. Díszítése festett: a palack formájú testet három ovális, tompán fénylő aranyalapú mező díszíti, bennük kétfülű lapos edényből felnövő, szimmetrikus elrendezésű különféle virágtövek, leveles szegfű, tulipán és rézvirág szálakkal. A sötét, vasszínű köztes felületen virágfejek, a nyakrészen három magas virágszál, geometrikus mintájú, vízszintes sávok között. A 16-17. századi festett famennyezetek, ládák, hímzések, ónmázas edények virágos motívumait idéző díszítmény kidomborodó, élénk színfoltjai drágakőként ragyognak a fémszerű alapon. A műtárgy szignált, datált tervrajzát a pécsi Janus Pannonius Múzeum Zsolnayadattárában őrzik (196. számú lap, ltsz.: A.61.447.46; Z. T. 1879. 21.XI). Zsolnay Vilmos örömmel fogadta, hogy leányai, Júlia és Teréz már 1875-től készítettek terveket. Teréznek ezeket a jellemző sorokat írja 1883-ban: „Munkáiban új, önálló és lendületes magyar stílus kel életre" (Zsolnay 1974,120). Zsolnay Teréz és Júlia néprajzi gyűjteményét Pulszky Ferenc mutatta be a Magyar Tudományos Akadémia termeiben, 1880. szeptember 28-án, az Országos Régészeti Társulat ülésén. Az antropológiai kutatásokat az egyes népcsoportok különféle művészeti stílusára is kiterjesztve, az ornamensekben a keveredő befolyások ellenére is felfedezhető nemzeti jelleg érvényesítését értékelte Pulszky a Zsolnay-edényeken. Valóban, a Zsolnay kisasszonyok még Huszka József hivatalosan támogatott magyar motívumgyűjtő útjait is megelőzve kezdték a műiparban hasznosítani a szűkebb pátriájukban, Pécs környékén összegyűjtött régi és népművészeti textíliák, fazekasmunkák formáit, díszítményeit. A felfedezett motívumok átkomponálva, a kerámiaművészet legújabb és legkifinomultabb technikáival „megnemesítve", az arany-, ezüst-, zománcdíszítésű ötvösművekkel vetekedő küllemmel váltak a formálódó „nemzeti díszítő styl" korai példáivá. Cs. É. Zsolnay 1974,120. XV-9. Kürt 1888 Zsolnay-gyár, Pécs Keménycserép, domborműves formába préselt, áttetsző elefántcsontszínű mázas, pereme és a két pánt fénytelen, redukált fémlüszterrel festett; a külső ív hossza 48 cm, a száj átmérője 9 cm A szájnyílás belsejében, a máz felett arannyal rajzolt öt torony, gyári márkajelzés, alatta „71" A Műszaki Egyetem Kémiai Technológiai Tanszékéről áttét 1948-ban, Wartha Vince gyűjtéséből Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kerámiaosztály, ltsz.: 21.351 Elefántagyar formájú kürt, melyet két, fémabroncsot utánozó, kidomborodó öv fog körbe, a tartólánc csatlakozásához szolgáló fülekkel. Az elefántcsont faragást színével, felületkiképzésével is utánozó formán négy sávban körkörösen helyezkednek el a domborműves díszítmények. A szájperem körül a legszélesebb sávban egymást követő négyzetes mezőkben jelenetek láthatóak: egy épületből kifutó ló, növényborította halom, utána páros lovas figura, majd egy újabb épület, mellette elferdült fa, elnyúló ága alatt magányos lovas, feltartott jobbjában kard, baljában rúdon forgatott kerek tárgy. Az abroncs alatti mezőt hullámzó indasor díszíti, körbehajló, leveles, illetve szőlőfürtös leágazásokkal. Az alsó, keskenyebb abroncsot két különböző szalagfonatos mintázat veszi közre.