Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XIV. Az emlékezés helyei: emlékműkultusz

Ferenczy István Mátyás-emlékműve XIV-1. A Mátyás király-emlékmű terve 1840 Lehnhardt Sámuel (1790 körül-1840 után) Papír, rézmetszet, 355 * 240 mm Jelezve jobbra lenn: „Ferenczy Lehnhardt metsz. Pesten." A Honművész 1840. július 19. melléklete Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 10. 663 XIV-1. XIV-2. Az Erő allegóriája 1843 Ferenczy István (1792-1856) Bronz, 155 x 133 cm Több műbarát ajándéka 1845-ben. A Nemzeti Múzeumtól átvéve 1907-ben Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Szoborosztály, ltsz.: 3658 XIV-2. XIV-3. A Tudomány allegóriája 1843 Ferenczy István (1792-1856) Bronz, 155 * 133 cm Több múbarát ajándéka 1845-ben. A Nemzeti Múzeumtól átvéve 1907-ben Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Szoborosztály, ltsz.: 3669 A „honi szobrászat ügyében keletkezett társaság" 1840ben megbízza Ferenczy Istvánt, hogy készítsen tervet egy Mátyás-emlékműhöz. Kazinczy Ferenc már az 1820as évek elején, római tanulmányai idején felkérte Ferenczyt, hogy neves magyar kortárs személyiségek mellképeit faragja márványba. Kazinczy ezen pantheonépítő programján túlemelkedik a jelen megbízás: a nemzeti király reprezentatív köztéri emlékmüvét kell elkészítenie, mintegy a vágyott önálló nemzeti lét szimbólumaként. Ferenczy munkája során - ahogy a társasághoz intézett előterjesztésében írja - „mind a nemzet méltóságát,