Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XII. Allegorikus történelemképek a 19. században

íífÁmmm íkmmm ffilüMS XII-9. vérét felfogó kehely megformálásában Székely a hagyományosan Attila-kincsnek nevezett nagyszentmiklósi aranylelet egyik darabját követi. A nagy emberek sorozatának arcképeit hiteles portrék alapján igyekszik megrajzolni. (MNG 1915-1226/a-h, 10. vázlatkönyv) Jegyzetei szerint utóbbiakhoz leggyakrabban használt forrása ekkor az Athenaeum kiadásában megjelent illusztrált magyar történelem (A magyar nemzet története, I-IV. Pest 1895-1896). Széchenyi alakjának ábrázolásakor képi forrása művészbarátja, Izsó Miklós 1866-os szoborterve, melyet a Vasárnapi Újság egykor Székely rajza nyomán reprodukált (az egykori fametszet pauszra átrajzolt másolata megtalálható kecskeméti vázlatrajzok között az említett 10. vázlatkönyvben). Deák alakjának megformálásakor Székely saját két korábbi, 1869-ben a politikusról festett arcképét használja fel. A Ferenc József 1867-es koronázása című kompozícióhoz minden bizonnyal előképül szolgáltak Székelynek azok a feljegyzései és vázlatai, amelyeket a koronázáskor a helyszínen készített. 1896-ban az Ezredéves Országos Kiállításon Székely a kecskeméti falképek temperavázlataival szerepel, majd a következő év nyarán elkészíti a közgyűlési terem hat falképét. Az ülésterem két rövidebb oldalára kerül a Vérszerződés és a Koronázás jelenete, míg az ablakok közötti kisebb falfelületeket a nemzeti múlt jeles személyiségeinek négyszer hármas csoportba rendezett álló képmásai díszítik. A jelenetek, illetve az ábrázolt személyek sorrendje Székelynek a terem bejárási irányáról alkotott elképzeléséhez igazodik (Könyves Kálmán, Szent László, Szent István; Nagy Lajos, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás; II. Rákóczi Ferenc, Bethlen Gábor, Zrínyi Miklós; Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc). Székely a falképek síkszerű, dekoratív látásmódjával igazodik az épület egészének a magyar népművészeti motívumkincsből táplálkozó szecessziós stílusához. A kecskeméti városháza közgyűlési termének dekorációja, mellőzve az ilyen funkcióban gyakoribb allegorikus vagy szorosan helyi érdekű témákat (pl. pesti Új Városháza), a millennium évében a teljes nemzeti múlt reprezentálásának igényével lép fel. Az ezeréves nemzeti múltat felvázoló ciklus sarokpontjait a honfoglalás és Ferenc József uralkodása képezi, míg a köztes eseményeket a megjelenített történeti személyiségek jelképezik. A vezérek korának, illetve Árpád személyének hangsúlyos jelenléte, valamint a históriai szcénákat történeti arcképcsarnokkal ötvöző koncepció a kecskeméti falképciklust a budapesti millenniumi emlékmű terveivel állítja párhuzamba. Székelyt már korábban is foglalkoztatta egy ezredéves emlékmű vagy históriai felvonulás terve, melyre egy 1894 februárjában készült vázlata is utal (Szada, Székely Bertalan Emlékház). Ez felépítésében rokon Schickedanz Albert és Zala György tervezetével, de programjában lényegi eltéréseket mutat attól. Szemben a később elkészült monumentum Habsburg-királygalériájával, Székely a maga kecskeméti pantheonjába a nemzeti uralkodók mellett a hazai függetlenségi mozgalmak vezetőit és államférfiait is besorolja. A Vérszerződés korábban ritkán ábrázolt jelenetének amellett, hogy a magyar alkotmányosság ősiségére utalt, konkrét helyi vonatkozása is volt, hiszen a nevezetes konstitucionális aktus helyszínét a századvégi közgondolkodás Pusztaszerben vélte felismerni. A terület ekkor részben a kecskeméti törvényhatóság birtoka, történetét 1865-ben a városi főjegyző, Hornyik János adta közre, majd az egykori apátság romjai mellett a város 1894-ben emlékművet is emeltetett. A Vérszerződés párhuzamba állítása az alkotmányosság helyreállítójának tekintett Ferenc József koronázásával szintén illeszkedett a magyar alkotmány ezredéves ünnepének tekintett millenniumi múltképhez, melyben a Habsburg-uralkodó mint „második honfogalaló" kapott szerepet. A koronázás harmincadik évfordulóján felavatott falképegyüttes a Habsburg-ellenes nemzeti szabadságharcosok beiktatásával az 1867-es konszenzust évszázados konfliktusok lezárásaként jelenítette meg. R. E. Székely Bertalan kecskeméti falfestményeinek iratai a kecskeméti városi levéltárban. (Lejegyezte DR. GERLŐTEI IENÖ 1932. évben) A Szépművészeti Múzeumnak. MNG Adattára M.M.A. 4687; PÁRTOS GYULA -LECHNER ÖDÖN: Kecskemét városának új székháza. Magyar Mérnök és Építész Egylet Értesítője 26 (1892) 165-167; Budapest 1896, 142; P. G.: Kecskemét új városházáról. VU 45 (1898) 2; Budapest 1911, Vérszerződés, kat. sz.: VII/ 4, 7. IX/18, XV/ 3,11,16-19, 47, 49, 56, XVI/125; Koronázás, kat. sz.: VII/ 3, XV77, 71, Nagy emberek, kat. sz.: VII/1, 2, 5, 6, IX/ 14. 23, XV/1,13, 66, 79, 80, XVI/ 128; LÁNDOR 1906. 88-91; Budapest 1935, 48. sz. (Vérszerződés); SZUNYOGHY 1935; BRESTYÁNSZKY 1946, 28-30; Budapest 1955,19, 20, 21, 23, 24. sz; SZÉKELY 1962, 133-137; BAKÓ 1982, 47; GÁBOR 1983; SINKÓ 1983; SISA 1983; SÜMEGI GYÖRGY: Lechner Ödön kecskeméti munkái. In: Lechner Ödön. Kiállítási katalógus. Budapest 1984, 54-60; SINKÓ 1986a; SÜMEGI 1987, 7-10; VADAS 1989; CENNERNÉ 1992, 99 és 35, 50, 50/b, 51. sz; GODA 1993. 74. sz; BAKÓ 1993, 245246; SÁRMÁNY 1994,148-149; SINKÓ 1996b; BASICS 1996,146; MAROSI 1996; Budapest 1999,170-173. sz; BAKÓ 1999, 54-55.