Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században - RÉVÉSZ EMESE: Történeti kép mint sajtóillusztráció (1850-1870)
retörését, vagy legalábbis a közérdek szolgálatát egy időre szinkronba hozza azokkal. Közösségteremtő és megtartó ereje az önálló nemzeti lét fenyegetettsége idején tehát különösen fontossá válik. „A sajtó volt és van legnagyobb befolyással az egyesült közszellem, a nyilvánosság, az általános műveltség, s ezáltal a szellemi és anyagi jólét kifejlesztésére... Szavainkat, gondolatainkat, érzeményeinket, tetteinket, műveinket, szóval az élet minden nyilatkozatát a nyilvánosság messze terjedő piacára felvinni, itt cserébe adni, venni, általánossá tenni, terjeszteni, megörökíteni, a sötétséget, az előítéletek fellegét oszlatni, a bűnt és hibákat gyéríteni, leginkább a sajtó segélye által sikerült" - fogalmazza meg 1862-ben Vahot Imre. 10 A század két nagyhatású médiuma, a sajtó és a sokszorosított kép egymásra találása révén az 1830-as években megszületik egy új folyóirattípus, a képes újság. A fametszetes filléres néplapok és az enciklopédikus aktuális képeslapok első hazai kísérletei 11 után, ahogyan Európa-szerte, nálunk is a század második fele jelenti a képes sajtó reneszánszát. A kép - amely lényegénél fogva sűrít, kiemel, összevon, ezáltal hatásosan informál és agitál - publicisztikai ereje épp gyors és komplex információtovábbítási képességéből fakad. A hordozó médium publikus, kontinuin, periodikus és aktuális jellege több tekintetben is meghatározza a sajtóillusztrációként megjelenő történeti képet, befolyásolja annak tárgyválasztását, stílusát és hatókörét. Az illusztrált kiadványok elszaporodása már önmagában is a kultúra demokratizálódásának jele, hiszen a kép a tömegkultúrában gyakorta mint a szöveg megértését segítő „pszichológiai könnyítés" jelenik meg. 12 A popularizálódás ára azonban az ábrázolás közérthető, triviális vonásainak előtérbe kerülése, az allegorikus tartalmakkal szemben a megindító, emocionális jelleg és a szüzsé kiemelése. 13 Ugyanakkor a sajtó által biztosított nyilvánosság megsokszorozza e nézők számát, kitágítja az egyedi mű térbeli és meghosszabbítja időbeli hatását. Szemben a műkiállítások gyér, évente néhány ezer fős látogatottságával, 14 a folyóiratok hasonló volumenű előfizetői tábora tízezres nagyságrendű olvasó- és nézőközönséget jelent, mely a középületek tereiben elhelyezett metszetek révén megsokszorozódik. 15 Míg a műegyleti és társulati tárlatokon kiállított művek - hacsak nem vásárolják meg azokat a Nemzeti Múzeum számára magántulajdonba kerülvén többnyire elvesznek szem elől, addig sokszorosítva ismertté válnak a hazai történelmi múlt jeles eseményeinek ábrázolásai az ország legtávolabbi zugában is. 16 A sokszorosított kép nem csupán közismertté teszi a műalkotást, de növeli az alkotó reputációját is. Ahogy a századfordulón a Könyves Kálmán Szalon műtárgy-reprodukciói, úgy az 1860-as években a műlapok elterjedtsége mércéje egy művész közismertségének. 17 A sajtó folyamatos, időszakos volta összefüggő történeti tárgyú képsorozatok szerkesztésére inspirál, amelyek egyrészt biztosítják az előfizetők hosszú távú elkötelezettségét, másrészt alkalmasak a lap nemzeti jellegét bizonyító, történeti program felmutatására. E ciklusok szervező ereje olykor következetesen kidolgozott múltkép, mint Vahot Imre Történeti Képcsarnokának esetében, máskor alkalmazkodnak a folyóirat speciális olvasóközönségéhez, amint ezt családi lapok női hősöket kiemelő sorozatai példázzák. Ezzel párhuzamosan a folyóiratok aktuális közege 18 felerősíti az ábrázolások időszerű jelentésrétegeit. A képes újságok történeti képeinek zöme a korszak nemesi-historizáló történelemszemléletét tükrözi, mely a nemzeti múlt ismeretének erkölcsnemesítő hasznát, buzdító jellegét, a jelenre vonatkoztatható útmutató voltát hangsúlyozza. 19 Az Ország Tükre beköszöntője a következőképpen foglalja össze a sajtóillusztráció szerepét: „A képeslapok célját és hasznát fölösleges mutogatnom. Egy a hazának bármi téren szolgálatot tett férfiú arcképe; egy lelkesítő s elmélkedésre hívó jelenet az élet- és történelemből a jelen haladását tanúsító kitűnőbb építészeti művek, s a múlt idők némán beszélő romjai; a műremekek másolatai, s a napi felfedezéseknek képekkel könnyebben megérthető ismertetései stb. a honfi erényt, áldozatkészséget, ízlést, s a tudomány iránti fogékonyságot és tett ösztönt, hogy kiválóan fejlesztik és fokozzák, ki tagadná?" 20 A sajtóban megjelenő történeti képek ennek megfelelően négyes feladatkört látnak el: a hazai történelemre vonatkozó ismeretek bővítését, a megidézett események és hősök révén morális példaadást, a művek bemutatása által a képzőművészetünk támogatását és a közönség művészeti nevelését. Az első két tényező, párhuzamosan a társművészetekkel és tudományokkal a nemzeti önkép megformálását szolgálja, az utóbbi kettő művészeti viszonyainkra gyakorol befolyást. Műfaj, technika, képhasználat A képes újságok legfőbb műfaji sajátossága kép és írás párhuzamossága, a bemutatott téma kettős „megerősítése". Az egyedi műtárgytól eltérő kontextusba helyezett kép 21 kölcsönhatásban áll kísérő szövegével, ilyenformán műfajilag az illusztráció körébe tartozik 22 . Szövegkötöttségüktől függően a folyóiratokban közölt képek tipológiailag vagy az újság szövegébe tördelt ábrázolások, vagy önálló mellékletek. Bár a befogadó részéről a kép és a szöveg térbeli szinkronitása csak az előbbi esetben teljes, hiszen a képmelléklet rendszerint térben és/vagy időben is elszakad magyarázó szövegétől, tartalmi egymásra utaltságukon ez lényegileg nem változtat. Különösen így van ez a némi háttérismeretet követelő történeti ábrázolások esetében. Az értelmező szerepkörét felvállaló sajtó képmagyarázataiban azonban nem csupán történeti háttérismereteket nyújt, hanem jelentős segítséget ad a közvetített eszmények és értékek elsajátításában is. Mivel a szöveg közé illesztett illusztráció intim kapcsolatot hoz létre a mű és a befogadó között, a személyes közeg lehetővé teszi a kép alapos vizsgálatát, a néző elmélyülését. A történeti képek esetében