Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században

A díszkard a Szent Rókus Kórház vezető főorvosa, Tóth Nepomuk János (1833-1865) részére készült. Markolatán oroszlános, hermás, gyümölcsfüzéres és palmettás díszítés alatt Magyarország és Erdély címere, valamint egy-egy ovális kartusba foglalt mellkép: II. Rákóczi Ferenc a Mányoki-féle ismert előkép nyomán, és - valószínűleg - Tóth Nepomuk János díszmagyarban. A fekete bőrhüvelyen trébelt, leveles díszű ezüstvereteken hat álló vezér és harcos - talán Attila, Árpád, Szent István - reliefje. A kard képei a lappangva továbbélő „kuruc" történeti hagyományra utalnak. B. É. VU 10 (1863/39) 34; Fővárosi Lapok 2 (1865/22) 20; KŐSZEGHY 1936, Nr. 420. és Nr. 506; MIHALIK 1954,127. sz; Budapest 1981a, 152. sz; Budapest 1992b, 368. sz. X-17. Öv és mentekötő 1860-as évek első fele Pesti mester (Szentpétery József?) Ezüst, aranyozott ezüst; kalapált, öntött, trébelt, cizellált, poncolt; az öv hossza 86 cm; a mentekötő hossza 47 cm Fiktív bécsi hitelesítőjegyekkel Tóth Nepomuk János adománya Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Osztály ltsz.: 1865.15.2-3 Négysoros, ovális szemekből álló lánc, melyet az övön öt, a mentekötőn három nagyméretű, szintén ovális, plasztikus tag díszít. A domború, ovális plaketteken neobarokkos, indás keretelésben aranyozott, homorú hátlapon nyolc, plasztikus férfimellkép látható. A nyolcból hetet sisakban, tolldíszes süvegben, magyaros szabású öltözékben ábrázoltak; mindegyikük szakállt és/vagy bajuszt visel, arcvonásaik különbözőek, igen karakteresek. A nyolcadik portré koronás, szakállas, szintén magyaros öltözékű férfit ábrázol. Bár ez eltér az ábrázolási hagyománytól, a szereplők száma és az ikonográfiái tradíció alapján a hét magyar vezér és Attila „portréjának" tekinthetjük őket. A mellképforma és az arcok egyénítésére irányuló törekvés, a viselet, elsősorban a fejfedők jellege sok rokonságot mutat Heinrich Raab 1667-1687 között megjelent Magyar királyok és vezérek Kévétől I. Lipótig metszetének alakjaival. Az ovális plakettek hátoldalán fiktív 1851-es bécsi ezüst-hitelesítőjegyeket ütöttek be. A valóságosra nagyon hasonlító, ám egyes részleteiben attól eltérő hitelesítőjegyek használata egyidős a jegyek kötelező alkalmazásával. Általában nem az imitált jegy alkalmazási helyén, hanem annak vonzáskörzetében ütötték az ötvösművekre, a vásárlók megtévesztésére vagy az adófizetés megkerülésére ötvösök, illetve ötvösműveket forgalmazók egyaránt. Ez esetben a készítés helyének meghatározását segíti egy másik, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található kevésbé igényes, kisméretű mentekötő (1914.28). Ezen a mentekötő középső tagjának alakja szerepel három, egyszerű keretelésű ovális lemezen. Az ötvösművön Franciscus Schmidt ötvösmester jegye (KŐSZEGHY ELEMÉR: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. Nr. 523) és 1860-as pesti hitelesítőjegy látható. Schmidt munkái között a jegykönyvet készítő Kőszeghy Elemér kisebb használati eszközöket és judaikákat említ. Az általa jelzett kis mentekötő sokkal egyszerűbb, igénytelenebb, mint a súlyra is tekintélyes öv és nagyobbik mentekötő. Elképzelhető, hogy az egy-