Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei

Baphometis relevatum, seufratres militiae templi, qua Gnostici et quidem Ophiani apostasiae, idoloduliae et impuritatis convicti per ipsa eorum monumenta), amelyben összefoglalóan kifejtette akkor már évtizedes kutatásainak eredményét: a templomos lovagrend jogos elítéléséhez és felszámolásához az vezetett, hogy a lovagok keleten az antik gnosztikus, hermetikus és misztériumvallások törmelékéből állítottak össze kultuszt, és ennek tárgyait, illetve ábrázolásait hozták létre. Mivel elegendő és meggyőző írott forrás nem állt rendelkezésére - noha Hammer mindent fölhasznált, amit ókeresztény egyházatyák, arab történetírók és középkori költők műveiből csak lehetett - műve igazi példája a tárgyi emlékek alapján való történetírásnak (l'histoire par monuments): úgynevezett Baphomet-szobrok, valamint gnosztikus jelképeket (kígyó, sárkány, a Bűnbeesés egy bizonyos ikonográfiái változata, Tau-kereszt, Hold és Nap és a többi), illetve a vélt kultusz jeleneteit ábrázoló kőfaragványok, fémtárgyak és pénzek alapján rekonstruálta magát az egykori eretnek templomos kultuszt. Josef Hormayr, Hammer barátja és az Archiv für Geographie, Historie, Staats- und Kriegskunst című lap szerkesztője 1817 augusztusában felhívást bocsátott közre; azt kérte az olvasóktól, támogassák Hammer kutatásait azzal, hogy értesítést küldenek a templomos lovagoknak az Osztrák Császárság területén található emlékeiről (Monumente), különös tekintettel a várak és templomok figurális szobrászati díszítményeire (396). Ennek ellenére Hammer alig jutott magyarországi anyaghoz. Teleki Domokos Egynehány hazai utazások leírása című művének német fordításából (TELEKI, DOMINIK: Reisen durch Ungern und einige angrenzende Länder. Übersetzt von NÉMET, LADISLAUS VON. Pest 1805) értesült arról, hogy a Muraközben fekvő, Zala megyéhez tartozó Szentmárton (ma: Muraszentmárton, Martin na Muri, Horvátország) egyházát a templomosok építették, ezért megkérte a birtokost, Festetits Györgyöt, hogy küldjön neki rajzokat róla, ezek azonban a kézirat lezárásáig nem érkeztek meg. (Teleki művének utolsó kiadása: RMK Források 3, 111.: „Szentmárton helységben egy régi templom vagyon, mely, amint állítják, a templáriusoké volt. Ennek boltozatján a templáriusoknak sokféle hieroglyphumaik látszanak, a templom alatt pedig titkos boltozatok vágynak, melyeket csak nemrégen tudtak ki. Hogy ezen hieroglyphumok templáriusok jelentő betűi legyenek, annál inkább hiszem, mert nékem olyantól bizonyíttatott, akiről azt tartom, hogy az ilyen hieroglyphumokat szükségképpen tudja és érti".) Ugyancsak Telekinél olvasott Újudvar és Cserkút templomos múltjáról; ezekről azonban az említésen túl semmi érdemlegeset nem tudott felhasználni. Hammer tanulmányáról recenziót közöltek a vezető európai tudományos folyóiratok: a Journal de Savons, a Góttinger gelehrte Anzeigen, a Bibliothèque universelle és a Hermes; Hammer pedig maga adta ki folyóiratában, Gruber Károly (német íróként Karl Anton Gruber von Grubenfels) hozzá címzett latin nyelvű levelét (Epistola apologetica pro templaris. Uo., 405-416). Gruber kétségbe vonta például, hogy a 3. századi egyházatyák és apologéták pogány filozófiai és misztikus iskolák és szekták tanait és rítusait így-úgy ismerő és leíró iratait alkalmazni lehetne a templomosok szokásainak és szimbólumrendszerének értelmezésében. Mindezen bírálatokra Hammer hosszan válaszolt Gegenrede wider die Einrede der Vertheidiger der Templer című írásában (445-499). Itt elmondja, hogy időközben megkapta ugyan a rajzokat Festetits Györgytől, „a Georgicon oly korán elhunyt alapítójától, minden jó és hasznos támogatójától" a birtokán fekvő Szentmárton templomos templomának faragványairól, ezek azonban „egyszerű címerek és jelentéktelen konzolok, amelyek egyikén az 1468-as évszám olvasható" (458); más magyar emlék tudomására pedig továbbra sem jutott. E válaszhoz csatolva jelent meg Mednyánszky Alajos Rudus Ecclesiae Templariorum in Pöstyén című értekezése (493-496), amelyet egy tábla is illusztrált. A Mednyánszky Alajos hagyatékában található tizenegy, pöstyéni faragványokat ábrázoló lap e tábla rajzelőzménye. Mednyánszky azt írja, hogy a közvélekedés szerint a Pöstyénen kívül fekvő kétszentélyes épület, amelynek már csak romjai állnak, a templomosoké volt, s bár ezt forrás nem bizonyítja, a régi hagyományt foglalták írásba már a 18. századi kánoni vizitációk jegyzőkönyvei is. Maguk a faragványok erősítik meg ezt a vélekedést, mivel sajátos ikonográfiájukat jól magyarázza Hammer elmélete. A templomnak 23 díszített faragványa van, ezek közül azonban sok „növényeket és gyümölcsöket ábrázol", s csupán tizenkettő figurális - ezekről küldött rajzot és ezeket írja le. A táblán 1-5. számmal jelölt rajzokon ábrázolt faragványok tartoztak a jobb oldali, a többi pedig a bal oldali szentélyhez. Mednyánszky a Vág völgyi utazásai leírásában és elbeszélései között is megírt templomos mondákat, köztük egy pöstyénit is (MEDNYÁNSZKY, ALOIS: Erzählungen, Sagen und Legenden aus Ungarns Vorzeit. Pesth 1829, 278.: „Unferne der, dem Volkswahne nach, schon den Römern bekannten Heilquellen zu Pöstény, zeigen sich die Trümmer einer alten Kirche, ehedem der Brüder des Templers, Zeuge der wundersamen Steinbilder, die aus den schattigen Trümmern, wie die letzten Laute untergegangener tiefer Weisheit, den einsamen Wandersmann anstarren"); és készített egy tudományos értekezést is a magyarországi templomos régiségekről - minthogy tudományos műveit latinul írta - Disquisitio historica de sedibus olim Templariorum in Hungária címen. Ennek kész kézirata azonban elkallódott: „én a leghitelesb első kézből úgy vagyok értesülve, hogy midőn Mednyánszky hosszabb ideig Erdélyben hivatalos ügyekben tartózkodott, ezen kéziratát utánnézésül hazulról maga után küldetni kérte, az öveitől útnak indított munka azonban eltévedt, s minden keresés daczára soha többé nem került kezeihez. Én magam is többször kerestem kézirattárában azon reménynyel, hogy legalább szerkesztése irataira jövendek, de legkisebb nyomára sem juthattam" (IPOLYI ARNOLD: B. Mednyánszky Alajos emlékezete. [1848; első kiadás: 1854] In: Ipolyi Arnold kisebb munkái, II. Budapest 1873,182-183). A hagyatékában együtt fennmaradt rajzok - a pöstyénieken kívül tehát a jáki és jákfai temp-