Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei

lom részleteit ábrázoló lapok is - alighanem e mű tervezett illusztrációi közül valók, hiszen Jakot is éppen Mednyánszky Alajos útmutatására hivatkozva nyilvánította templomos emlékké egy névtelen szerző Hormayr Archityában 1823-ban közzétett úti beszámolójában. Ipolyi Arnold szinte közvetlenül Mednyánszky Alajos halála után töltött két évet Vészeién Mednyánszky Dénes házitanítójaként. Gondosan átnézte, alaposan ismerte, és később is sokszor használta Mednyánszky gyűjteményeit. 1862 őszén írt levelében kérte egykori tanítványától a pöstyéni faragványok rajzait (Ipolyi Arnold levele Mednyánszky Déneshez, Törökszentmiklós, 1862. október 16. OSzK Kézirattár, Fond IX/752; vö. B. MEDNYÁNSZKY DÉNES: Adalékok Ipolyi Arnold életéhez Pór Antal számára följegyezve. OSzK Kézirattár, Fol. Hung. 1396) - mert a magyar szobrászat történetét ismertető akadémiai előadásán dolgozott (IPOLYI ARNOLD: Magyarország középkori szobrászata emlékei. [1863] In: Ipolyi Arnold kisebb munkái, I. Budapest 1873, 118-121). E szerint a templom a 13. század végén és a 14. század elején épülhetett, és „A részben már csak romjaiban fennmaradt és kisebb terjedelmű egyházon is még néhány évvel ezelőtt vagy huszonhárom faragvány létezett, de melyek nagyobb részének jelenleg csak töredéke maradt volna fen, miután újabban a romok nagy részét is árvizek mosták el". (Szemben a későbbi szakirodalom vélekedésével ez az árvíz nem lehetett a Vág 1813-as nagy kiöntése, amelyről Mednyánszky Alajos részletesen írt a Vág völgyében tett utazások leírásában, mert a romok pusztulását és a faragványok egy részének megsemmisülését 1819-ben még nem említette, sőt szerintem a rajzok sem készültek Hammer 1818-as tanulmányának, de legalábbis Hormayr 1817-es felhívásának közreadása előtt). Ipolyi az általa a rajzokról ismert teljes ciklust értelmezte át úgy, hogy a faragványok egy bűnök-sorozathoz tartozhattak. Ipolyi említ egy olyan zárókövet („egy harmadik faragvány keresztbe helyezett egyes kardot és égő szövétneket vagy fahasábot képez"), amelynek ma nem ismerjük ábrázolását; és leírja azt a faragványt is: egy nyílásvagy fülkekeret felső részét trónoló király és két angyal alakjával, amelyet a pöstyéni templomból származó darabként ajándékozott Mednyánszky Dénes a Nemzeti Múzeumnak, de amelynek Mednyánszky Alajos műveiben, illetve hagyatékában nem találjuk sem említését, sem ábrázolását. A faragvány Ipolyi tanítóskodása idején és még az 1860-as évek elején is a „vészeiéi ház ajtaja mellett feküdt"; Ipolyi előadásához kérte rajzát és leírását Mednyánszky Dénestől, anélkül, hogy tudta volna, hogy ez is ugyanabból a templomból származik, mint a rajzokon ábrázolt faragványok (Ipolyi Arnold levele Mednyánszky Déneshez, Törökszentmiklós, 1862. november 15). A kőfaragványokról legközelebb Sándorfi Nándortól hallunk 1884 tavaszán: „Továbbá alkalmam volt látni a hajdani pöstyéni templomos vitézek egyházából fennmaradt két remek zárkövet, melyeknek egyike stylizált levélcsomót, - a másika dicssugarak közti Krisztusfőt ábrázol. [...] E zárkövek jelenleg az ottani plébániaépü-