Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete

1), Nr. 329; LOVAG 1976; Die Zeit der Staufer. Geschichte-Kunst­Kultur. (26. 3. - 5. 6. 1977, Württembergisches Landesmuseum, Stuttgart) Hrsg. v. HAUSSHERR, REINER-VÄTERLEIN, CHRISTIAN. Stutt­gart-Bad Cannstatt 1977, II, Kat.-Nr. 649; LOVAG 1999, 75-76, Nr. 185. VII-23. Rohonci-kódex 1830 körül Magyarország Papír, 12°, [224] levél, 57 tollrajzú képpel; a kódexet borító vas­tag bőrből készült koperta mérete 120 * 100 * 70 mm A rohonci Batthyány-könyvtárból 1838-ban került az Akadémia Könyvtárába Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirat­tár, jelz.: K 114 A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bi­zottságának 1898. november 12-én kelt jegyzőkönyve 5. pontja a Rohonci-kódexszel foglalkozik. E szerint Némati Kálmán benyújtotta vizsgálatai eredményét, s arra a megállapításra jutott, hogy a kódex hamisítvány, azt ősi magyar nyelvemlékként akarták feltüntetni. O is, mint a többiek, a „négy avatott paleographus" megállapítot­ta, hogy bár a papír a 16. század első negyedéből való (s észak-itáliai eredetű), arra - még régebbi látszatát kelt­ve - pl. vízfoltokat festettek, de „ugyanazon levél két­oldali vízfoltja nem födi egymást". „A rajzokból ítélve katholikus egyházi könyv volna, de akkor semmi elfo­gadható ok sem arra, hogy elavult és szokatlan, sem arra, hogy titkos írásjegyekkel legyen írva" nincs. Némati sze­rint „900 jeggyel nem lehet kriptografálni, mert senki emberfia el nem olvashatja, még az sem, aki írta [...] A szók egy végtiben vannak írva, ez szintén megnehezíte­né, sőt lehetetlenné tenné a folyékony olvasást. Azonfölül nincsen benne törlés, pedig ez példátlan ilyen terjedelmű kéziratban". Némati így folytatja: „Hogy egy­VII-23. (részlet) általán rejtőzik-e benne szöveg vagy sem, azt bajos el­dönteni [...] Az írónak oka volt arra, hogy el ne olvassa senki a szöveget; s ez ok abban található, hogy mihelyt valaki megfejtette volna a szöveget, rájött volna, hogy koholt szöveg". A kódex mellett található Bernhard Jülg 1885-ből, Innsbruckból kelt levelezőlapja Hunfalvy Pál akadémi­kushoz, a könyvtár akkori igazgatójához. Jülg nagyon szellemesen Vexier-kódexnek nevezte, ami „ugratást" és „nyaggatást" is jelent. A Régi Akadémiai Levéltár Könyvtári iratai között őriznek még egy idevágó leve­let Dr. Alois Müllertől Grazból, aki sajnálattal írja, hogy 1 *s », , _ 7 7 ,.,*•:_ t* piálta » «i V Nr> Nt\ H^ï £•> W î > I MI>1 iWl CoÇ>° Nfe O W ^ Ko i io:o w ^ ^ g> ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom