Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete
VII-15. ban aranyhímzésű alapon babérkoszorúba foglalt, fiókáit etető sas, illetve madárral harcoló sas. A szalagok felirata: „Animo et viribus // Hanc victricem / Aquilam / cernens / Triuphum / De Victris / Turcis / Sacra Musa / canit // Odrysias / depasta Feras / Calvari ad / culmina Christum (?) / déférât geminet / Splendida / templa / Deo" („Bátorsággal és erővel // Látva e győztes sast diadalt zeng a Múzsa tenéked, / Örvendezve a szent megveretett törökön. Odyris vadjait űzve a krisztusi Kálváriára / Megkettőzi az Úr fényes templomait"). A másik oldalon: „Par numero virtus // Par / numero / virtus Volucres de cedite / campo / et decus / et vires una / Tonantis / habet. // Quo / Plures hostes / Celo curante / Triumphos / Plures ista / feret Sceptra / plura / dabit" („Győzi számukat a virtus // Győzi a virtus számotokat, el a harc mezejéről, / Mint dörgő Jupiter, fénye olyan s ereje. / Több diadalt nyer az égtől is, valahánnyal többen / Ellenségei, s oszt több fejedelmi jogart"); (Détshy Mihály fordításai). A táblák keretén ovális mezőkben a kilenc Múzsa, a „dicsőítők", attribútumaikkal. Nevük melléjük hímzett (balról, körbe): „Ter/psi/core, Cal/lio/ pe, Clio, Polin/m/a és Ta/i/a, Vra/nia, Erato, Euter/pe és Melpome/ne". A sarkokban egymást keresztező hatalmas bőségszaruk. A hímzés magas színvonalú kivitelezése, ritkaságnak számító finomsága hivatásos hímző kezére vall. A táblák borítását különböző mintakönyvekből válogatott díszítmények után hímezték. Erre mutat az egyes motívumok némileg inkoherens elrendezése, mely a trik-trak táblák keretén a legfeltűnőbb. Az ornamentális motívumok az 1600 körüli években megjelent velencei hímzésmintakönyvek (Giacomo Franco és Cesare Vecellio kiadásai) rajzaival rokoníthatók, azonban közvetlen előképük ezidáig nem ismert. A figurális, pontosabban az emblematikus ábrázolásokhoz ifj. Joachim Camerarius emblémakönyvének metszeteit is felhasználták. Az 1596ban, illetve 1604-ben megjelent harmadik, illetve negyedik kiadás képeiből a szarvasra lecsapó sas (HENKELSCHÖNE 1967, 767. Cam. III. Nr. 75.) és a lernai hidra (HENKEL-SCHÖNE 1967, 628. Cam. IV. Nr. 75.) pontos megfele-