Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete
VII-14. további 14 nagy achátlap van szalagfoglalatban. Belül a játékmező filigránból van kialakítva, felváltva ezüst és aranyozott ezüstből kialakított úgynevezett „fák"-kal, közöttük 3-3 achát, illetve heliotrop választóvonallal. A mára elveszett játszókorongok és a dobókockák valószínűleg szintén achátból lehettek. A 19. század közepén egy birtok adásvétele kapcsán, fizetségként került az iktári Bethlen családtól a Prónay családhoz, Prónay III. Gáborhoz. Az 1876-os, az árvízkárosultak megsegítésére rendezett kiállításon már mint I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem ostáblája szerepelt. A kiállítás katalógusában a kövek a maitól eltérően vannak meghatározva, de a leírás alapján biztosan azonosítható. Henszlmann és Bubics, a katalógus összeállítói a különösen figyelemre méltó művek közé sorolták az ostáblát. Kiállították az 1896-os Ezredéves kiállításon is, melynek albumában fényképe is megjelent. Az eladó, Prónay lozefa közlése szerint már a Bethlen család is Apafi egykori tulajdonaként őrizte a játéktáblát, bár erre semmilyen bizonyítékkal nem rendelkezünk azóta sem. A készítési hely meghatározásaként a hatalmas méretű, az egész felületet meghatározó drágakőlapok és a filigránzománc alapján felmerült a török, esetleg orosz eredet is. K. Er. HENSZLMANN IMRE-BUBICS ZSIGMOND: A magyarországi árvízkárosultakjavára Budapesten gf. Károlyi Alajos palotájában rendezett műipartörténelmi emlék-kiállítás tárgyainak lajstroma. Budapest 1876, 8; CZOBOR DEZSÖ-SZALAY IMRE: Magyarország történeti emlékei, II. Budapest 1896, LXXVII. tábla; Schätze des ungarischen Barock. (Deutsches Goldschmiedehaus, Hanau) Hanau 1991, Kat.-Nr. 71. VII-15. Ostábla 17. század eleje Velence (?) Színes selyem tűfestés, arany- és ezüstszálas, kétoldalas laposhímzés fekete ripszselyem alapon, fatáblán; csukva szélessége 31 cm, magassága 40,4 cm, vastagsága 6,5 cm Átvétel a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárából 1877-ben Budapest, Iparművészeti Múzeum, Textilosztály, ltsz.: 10694 A szétnyitható játéktáblán kívül az egyik oldalon dáma vagy sakk, a másik oldalon malom, kinyitva belül triktrak játszható. A dáma oldalon változó rozettás és indadíszes tulipános négyzetek alkotják a játékmezőt. Mivel a tábla téglalap alakú, a játékmező viszont négyzetes, a téglalapból fennmaradó keskeny alsó és felső sávba ovális babérkoszorúba foglalt ábrázolás került: tarajos halra lecsapó, illetve abba karmaival belekapó sas. A babérkoszorúhoz kétoldalt tekervényes, rózsaszínű, ezüstszállal hímzett feliratos szalag kapcsolódik: „eximam aut mergar // Aut / mea / iacta / vesanis / eximer / undis // Dextra / Crucem / aut / mergar / strenue / cesar / bis" („kifogom vagy elmerülök // Vagy megmenti e jobb a habok dühe hányta keresztet / Vagy vele elmerülök bátran a tengerben") „Profundissima ... // Hostibus / ulla / tuis iam / non est / tuta / latebra // Cernere / cuncta vales / vincere / cuncta / potes" („legmélységesebb. // Elleneidnek e földön nincsen rejteke immár / Ellátsz bárhova is győzni le tudsz mindent"). A tábla keretén egymásba fonódó levelek között középen szabálytalan medalionokban török hadijelvények, a sarkokon babérkoszorúba foglalt verssorok: „Freggi adu / na e á lui / dispone // Favorevole / la sorte // Ma virtute / al prode / al forte // Di trofei / lauri e / corone" („Aki háborúra termett / Fogja a sors adta fegyvert / Erő, bátorság legyen erénye / Babért s koronát kap cserébe"). A malom oldalon leveles-indás ornamentika tölti ki a kockás mintával hímzett játékvonalak közét. A játékterület fölött és alatt - a dáma oldalhoz hasonlóan - babérkoszorúba foglalt, a hétfejű hidrára, illetve szarvasra lecsapó sas képe látható. A szalagok felirata: „obuia centeno // Obuia centeno / que / semper / ger / minat / Hydre // Quam si vin / cere / quam vincere / sla potes" („szembe a százfejűvel // Szembe a hidrával kinek újból száz feje sarjad / Mert ha legyőzhetni, győztese csak te lehetsz"), „consilio et robore // Longa corona / cadesi / nam / mente / et viribus / aucta // Concep / toque / hostis / pulvere / plena / venit" („ésszel és erővel // íme a várt koszorú, mit az ész s az erő fona dússá / És belepett a futó ellenség pora is"). A kereten szalaggal átfont dús gyümölcs- és virágfüzérek között ovális medalionban hadijelvények, a sarkokon versike: „Ora pace / ed ora / guerra // Giuoca / il fato su / la terra // Variamén te có i / mortali // Maneggian / do or beni / or mali" („Hol béke hol háborúság / Vaksors kezében a világ / A halandókra hozhat / Egyszer jót, másszor rosszat"). Kinyitva, az ostábla kettős játéktábláján nyílhegy végződésű, fölfelé keskenyedő virágornamentikából alakított a játékmező. A játékmezőket elválasztó széles sáv-
