Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete

VII-13. E megállapítást - miszerint hangsúlyos tagozata, a gyűrű eredetileg I. (Szapolyai) János (+1540) tulajdona lett volna -, illetve ennek hitelességét két körülmény is alaposan megingatja. Ellene mond egyrészt a műtárgy általánosan elfogadott datálása, másrészt az a körülmény, hogy az Esterházy-kincstár későbbi inventáriumainak egymással összhangban lévő közlései más személyt neveznek meg a klenódium eredeti tulajdonosaként. Azok ugyanis arról tudósítanak, hogy az olvasó Lengyelország királyáé, Báthory Istváné volt. Ilyen értelemben foglal állást - többek között - az 1696. évi inventárium szerzője: „Rosarium Doecennarium ex Corallis magnis, cum Argenteo Deaurato, Pater Nosterque, Numismateque simili Christi Domini et uno Annulo dependentibus, condam (quondam) Regis Poloniae Stephani Bathori existens". Ezt a vélekedést, amelyet az 1725. évi inventárium vonatkozó tétele szerint egy, a tárgyon „függeő czedulán való írás" is igazolt, kétségkívül meggyőzőnek, hitelt érdemlőnek tartjuk. Megengedhetőnek tűnik továbbá az a feltételezés, miszerint a klenódium elkészíttetése és átadása kapcsolatban áll a 16. századi diplomáciatörténet egy számottevő eseményével. Báthory István 1578 nyarán, krakkói udvarában fogadta az új pápai nunciust, Giovanni Andrea Caligarit (1527-1594 körül). Elképzelhető, hogy a korallszemes szent olvasót - mint megbízója, XIII. Gergely pápa személyes ajándékát - ő adta át, ez alkalommal, „dezignált" tulajdonosának, Lengyelország királyának. Annál talányosabbnak tűnik viszont az a kérdés, amely a műtárgy további történetével, azaz a Báthory István halálát (1586) követő eseményekkel kapcsolatos. Valószínű, hogy ezekre a fejleményekre, az az idő tájt bekövetkezett tulajdonosváltozásokra némi fényt derít az a két adat, amely egy 1670. évi összeírásban olvasható. Ezek ugyanis arról adnak hírt, hogy gróf Nádasdy Ferenc (1623-1671) konfiskált, s az évben Bécsbe szállított kincstárának anyaga - egyéb nagy értékű egzotikumok és klenódiumok mellett - két, korallszemes olvasót is magában foglalt, s ezek egyike különböző, aranyból vagy aranyozott ezüstből készült, felfüggesztett tagozatokkal volt ellátva. Minthogy feltűnően ritka tárgytípusról van szó, amelynek nem csupán fennmaradt példányai, de barokk kori írásos említései is elenyészően csekély számúak, nem zárható ki az a lehetőség, miszerint ez utóbbi közlés épp az itt bemutatott darabra, azaz Báthory István egykori rózsafüzérére vonatkozik. E lehetőség mellett szól az a tény, hogy Báthory István leszármazottai és a Nádasdyak között az 1600 körüli években, majd a 17. század első felében szoros családi kapcsolatok alakultak ki. Korántsem tűnik tehát megalapozatlannak az a feltételezés, miszerint e becses klenódium e szóban forgó időszakban, örökségként vagy hagyatékként e két família némely tagjai között cserélt gazdát, s jutott, ily módon - legkésőbb az 1650 körüli években - a leendő országbíró, Nádasdy Ferenc birtokába. Mindenesetre ha így történt, akkor 1670 után a műtárgy bizonyára ugyanazt az utat „járta be", amelyet az Esterházy-gyűjtemény egy pompás ötvösművével, az úgynevezett „násfás serleggel" kapcsolatban feltételeztünk, s a fentiekben (7779) megfogalmaztunk. Sz. A. H. DÉTÁRI 1975, 490; Ékszerek, érmek, rendjelek. Válogatás az Esterházy-gyűjteményből. (Iparművészeti Múzeum, Budapest) Szerk. PANDÚR ILDIKÓ-SZILÁGYI ANDRÁS. Budapest 1994, 26. sz, 27-28; SZILÁGYI 1994, 76; Sieraad, symbool, signaal. - The Jewel. Sign and Symbol. (9. 6. -15.10.1995, Koningin Fabiolazaal, Antwerpen) Red. WALGRAVE, JAN. Antwerpen 1995, Nr. 261; SZILÁGYI ANDRÁS: Adalék Nádasdy Ferenc (1623-1671) műkincseinek utóéletéhez. Ars Decorativa 16 (1997) 57-59. VII-14. Ostábla 17. század második fele Erdélyi (?) mester Fa magon részben aranyozott ezüst, achát, heliotrop, kalapált ezüstlemez, filigrán, rekeszzománc, foglalt, igen nagy méretű, táblás, polírozott drágakövekkel; magassága 13,5 cm, szélessége 31,5 cm, hosszúsága 39,5 cm Egykor az iktári Bethlen, majd a Prónay család tulajdonában Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Osztály, ltsz.: 72.114 Nagy, könyvszerűen nyíló doboz, fa magja kívül-belül ezüsttel borítva. Külsejét és belső oldallapjait teljesen beborítja a leveles-virágos rátett rekeszzománcos díszítmény. Elő- és hátlapjának közepén aranyozott szalagkeret foglalásban l-l nagyméretű - 16,5 x 12,5 cm - ovális achátlap, körülöttük meghatározott rendszerben 28 kisebb, különböző alakú (ovális, csepp, kerek), fekete zománc sziromkoszorúval kereteit achát és heliotrop kövecskék. Az elő- és hátlapon, valamint az oldalsó részen