Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete
VII-9. Kristálycsésze (sótartó) 16. század közepe Aranyozott ezüst, hegyikristály, kalapált, trébelt, vésett, a hegyikristály fazettásan csiszolt, polírozott; magassága 8,5 cm, a száj átmérője 5,7 cm A talpon későbbi vésett felirat: „*YSABEL*R*V*" Jankovich Miklós gyűjteményéből Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: App. Jank. 76 Három, golyó alakú lábon álló, kerek, tagolt talp, a baluszter forma szár alsó részét három rátett levél díszíti. A cuppa csiszolt hegyikristály, leveles szegélyű, finoman tagolt szájperemmel. A 16. századi ötvösműveken kedvelt díszítési mód a rátett, általában stilizált növényi díszítés, elsősorban az edények szárán, nodusán. Ikerserlegek, poharak testén a magyar emlékanyagban is gyakran találkozunk evvel a megoldással. A hegyikristály megmunkálása elsősorban Eszak-Itáliában, illetve Freiburgban virágzott, innen kereskedelem útján jutottak el a kristályművek az európai ötvösműhelyekbe. A kiállításon szereplő kis csésze rendeltetése ismeretlen, a kis méretek alapján a hagyomány szerinti megnevezés elfogadható. Izabella királynéhoz (1519-1559), Szapolyai János feleségéhez több, máig fennmaradt tárgyat is köt a hagyomány. A tárgycsoport tagjai között vannak Izabella korából származó művek éppúgy, mint jóval a halála után keletkezett alkotások. Ezek közül a legismertebb a híres opálköves násfa a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében (Pig. Jank. 225). Jankovich Miklós a lengyel Zamoyski család egyik Bécsben élő leszármazottjától vásárolta, illetve egyik közvetítője, Spitzer Jakab révén erdélyi családokkal cserélte az Izabella egykori tulajdonaként meghatározott tárgyakat, 1832 előtt. A hegyikristály csészén olvasható felirathoz hasonló található a királynénak tulajdonított gyűrűn is, mely egykor Andrássy Manó gyűjteményében szerepelt. A gyűrűn azonban az Izabella jelmondataként hagyományozódott „Sic fata volunt" mondat kezdőbetűi is olvashatók. A kristálycsésze attribúcióját kérdésessé teszi a betűtípus, mely nem 16. századi jellegű, továbbá a helyesírás. Izabella a saját kezűleg aláírt dokumentumokon nevét „Y" kezdőbetűvel, de mindig két „l"-lel írta. A Jankovich-gyűjteményben több ötvösművön és fegyveren olvasható hasonló, valószínűleg a 19. század elején utólagosan rávésett felirat. A tárgyak egy csoportjáról a kutatás kimutatta, hogy eredeti antik, illetve középkori ékszerekre - fokozandó azok érdekességét, kelendőségét - vélhetőleg műkereskedői hatásra véstek hasonló típusú feliratokat (TÓTH ENDRE: Római gyűrűk, fibulák. Budapest é. n. [1985], 26-28). Jankovich Miklós gyűjteményében eredetileg egy teljes evőeszközkészlet szerepelt mint Izabella királyné személyes holmija (FEJÉR GYÖRGY: T. Vadassi Jankowics Miklós Gyűjteménnyeiről, és Régiségei között találkozó két ismeretlen Emlékekről, eddig meg nem magyarázott írásokról. Tudományos Gyűjtemény 1 [1817/9] 41). A kést, villát, kaVII-9. nalat, sótartót tartalmazó készlet kanalán Fejér György leírása szerint Izabella királyné címere volt látható, de a sótartó feliratát nem említi. A Nemzeti Múzeumba már csak a sótartó került be a Jankovich-gyűjtemény megvásárlásakor. K. Er. Schallaburg 1982, Kat.-Nr. 500; RADVÁNSZKY BÉLA: Magyar családélet és háztartás a XVI-XVII. században, I— III. A képeket válogatta és az utószót írta: LÁSZLÓ EMŐKE-H. KOLBA IUDIT-VADÁSZI ERZSÉBET. Budapest é. n. [1986], 233. kép. VII-10. Kagyló alakú csésze, úgynevezett „szürcsölő" 17. század első negyede Magyarországi (felvidéki?) mester Részben aranyozott ezüst, kalapált, trébelt, cizellált, vésett; magassága 10,4 cm, hossza 16,6 cm, szélessége 11,3 cm Alsó részén vésett Báthory-címer, fölötte „SB" monogram, alatta „1592"-es évszám, az edénytest két oldalán beütött jegyek: „13"-as hitelesítőjegy és kivehetetlen ,,I(?)R(?)" mesterjegy Vétel Egger Dávid gyűjteményéből a 19. század végén Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Osztály ltsz.: 1881.121 Két, bogyó alakú lábon álló, bordás, kagyló alakú test, belül aranyozva, csiga alakú, magasra felnyúló fogóval. A fogó alatti részen stilizált leveles fedőlap. A kiszélesedő, elülső részen ívelt szélű, bordás peremű fedél, enyhén bemélyedő, fúrt lyukakkal alakított szűrővel. Az elülső alsó részen babérkoszorúban két angyal hordozta Báthory-címer, fölötte „SB", alatta „1592"-es évszám.
