Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete
VII-7. rabbal együtt Raguzából (Dubrovnik) került Bécsbe, majd innen vásárlás útján Jankovich Miklós tulajdonába. Raguza a 15. század második felében is megőrizte jelentőségét mint olyan ötvösközpont, amely szoros kapcsolatot tartott fenn az isztambuli szultáni udvarral, és szultáni megrendeléseket is teljesített. Minden bizonnyal a raguzai műhelyek is követték azt a gyakorlatot, amely szerint a szultáni nakkashe (a szerájbeli műhely) művészei által kidolgozott grafikai előképek mintakincsét a művészetek szinte minden ágában alkalmazták, birodalomszerte. A tárgy egyike azon kevés daraboknak, amelyek hiteles oszmán előkép után, magas technikai színvonalon készültek. Egyértelműen elválasztható a többségükben a 16. század második felében készült ún. balkáni ezüstcsészék nagy tömegétől, amelyeket a fenti darabon alkalmazott díszítményrendszer leegyszerűsített, durva kivitelű változatával díszítettek. G. I. FEHÉR GÉZA: Török kori iparművészeti alkotások. Budapest 1975, 31, 16. kép. VII-8. Kereszt alakú függő és lánctöredék 16. század utolsó negyede A kereszt délnémet munka, a lánc ismeretlen erdélyi, valószínűleg kolozsvári mestertől Arany, gyémánt, smaragd, rubin, gyöngyök, kalapált, öntött, poncolt, foglalt drágakövekkel, vörös, zöld, kék, fehér, fekete beágyazott és ronde-bosse zománccal díszítve; a kereszt magassága 4,2 cm, szélessége 3,1 cm; a lánctöredék hossza 28,7 cm A láncon „RV" jelzés Jankovich Miklós gyűjteményéből Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Pig. Jank. 238 A latin kereszt alakú, enyhén szétterülő, ívelt szárvégződésű függő öntött, zománcos keretből, ebbe illeszkedő, zománcdíszes foglalatsorból és apró csapokkal rögzített fedélből áll. Az előoldalon csonkagúla, zárt tokos foglalatokban 4-4 táblás csiszolású smaragd és rubin, illetve 2 gyémánt. A foglalatok oldalán fekete beágyazott zománcos dísz. Az öntött, plasztikus szalagmotívumokkal, gyümölcsökkel díszített keretbe csappal rögzítették a foglalatsort. A kerettel egybeöntött rövid, pici csapokba illeszkedik az enyhén domború, fehér zománccal alakított moreszk ornamentikájú hátlap. VII-8. A lánctöredék két különböző típusú és méretű szemből: három plasztikus - középső lapos „dobra" komponált, baluszter alakú - szemből és az azokat összefűző négy darab, egyenként négy karikából fűzött tagból áll. A baluszteres tagok végkarikáján beütve, az összekötő szemeken ki, előzőleg beütővel ellátott, felforrasztott lemezeken egymásba fűzött „RV" mesterjegy látható. Jankovich Miklós kézírásos, latin nyelvű gyűjteményi leltárkönyve szerint a kereszt a hozzá tartozó, eredetileg jóval hosszabb lánc Bakócz Tamás esztergomi érsek kápolnájának restaurálásakor került elő „az érsek sírjából" Esterházy Imre érsek idejében, a 18. században. Ezután szerezte meg Jankovich egyik őse az ékszert Ipolyi kanonoktól. Ez alapján tartotta a szakma egészen a legutóbbi időkig Bakócz Tamás érsek főpapi keresztjének és láncának. Ennek ellentmond a kereszt kis mérete, valamint a stiláris párhuzamok. K. Er. H. DÉTÁRI 1976, 26.
