Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete

C. Nr. 38 + NB / 139. cs. Détshy Mihály olvasata). Az 1725. évi leltár tarkának és dolmánynak tartotta a ruhadarabot : „Nro. 20. Mattyás Király Iffju korában viselt aranyos Szövéssel Selem tarka materiabul való Dolmány" (Inventarium Thesauri Fraknensis, die 6. Januarii anno 1725 erectum. MOL, P 125. Nr. 11691. Közel egykorú másolatát az Iparművészeti Múzeum őrzi: Adattár 236/1957. Ez utóbbit közli KATONA 1980). A mentét a 19. és a 20. században mint Mátyás király öltözékét többször bemutatták, a millenniumi történelmi kiállításra Budapestre szállították: „Kasten Nro LXXI und LXXII. 439. Ein abgeschlossener Kirsch rother Mantel von Mathias Corvinus: (Sicut zur Ausstellung nach Budapest)" (IM, Adattár, Kit. 162/37. Valkó Arisztid olvasata). A kiállítás után ismét a fraknói kincstárba került, majd az 1902 májusában megrendezésre kerülő lovagjátékokra újból vonatra rakták: „Lovagjátékhoz kiszemelt tárgyak. A nagymartom állomásfőnök Budára szállíttatja a májusi lovagjátékokhoz Főméltósága által kiszemelt tárgyakat. A két ládában ezúttal a koronázási nyeregszeren s a millenneum alkalmára is kivett övön és lószerszámon kívül fraknói hitbizományi leltárnak [...] 439-ik Abgeschlossener Kirschrother Mantel von Mathias Corvinus. Kismarton, 1902. ápr. 22." (MOL, Esterházy cs. lvt. Vegyes leltárak. Nro. 110. Fase. 2184. ad. 5505/G.A. Valkó Arisztid olvasata). Az 1917-ben a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében megrendezett Koronázási kiállításon a királyi család és a koronázáson részt vett főurak öltözékeinek társaságában az egyházi és főúri kincstárak legbecsesebb műtárgyaikat mutatták be. Az archív fotók és a leltárkönyv tanúsága szerint „Mátyás király mentéjét" (MNM, T. XT. 45, 46) is láthatta a közönség. T. L. 1896-iki Ezredéves Országos Kiállítás. A történelmi főcsoport hivatalos katalógusa. Budapest 1896, 96; HÖLLKIGL JÓZSEF: Magyar és törökös viseletformák a XVI-XVII. században. In: A kereszténység védőbástyája. Szerk. DOMANOVSZKY SÁNDOR. Budapest 1940 (Magyar Művelődéstörténet, 3), 360; BALOGH 1966, 429; H. DÉTÁRI 1975, 491; Budapest 1988b, 425. sz. (LÁSZLÓ EMŐKE); TOMPOS LILLA: Az Esterházy-kincstár két 16. századi mentéje. FH 19 (1994-1995) 209226. VII-6. Gyermekmente Selyemszövete Bursza vagy Isztambul, 16. század második fele Ezüstfonallal lanszírozott, aranyozott ezüstfonallal brossírozott lampasz, bélése új, körben ferde irányban szabott atlaszselyem sávval szegélyezett; hossza 64 cm Az Esterházy-gyűjteményből származik Budapest, Iparművészeti Múzeum, Textilosztály, ltsz.: 64.40 Egyenes vállszabású, a kar számára - szokatlanul, a többi tárgyi emléktől eltérően - a vállvarrással párhuzamosan vágtak hasítékot. Ujja egyenes, a karnál hosszabb VII-6. „sípujj". Háta lefelé keskenyedő, hasonlóan az Esterházy-gyűjtemény másik 16. századi mentéjéhez, melyet a hagyomány Mátyás király öltözékének tart (VII-5). Lefelé keskenyedik a sárospataki plébániatemplom kriptájában feltárt posztódolmányok háta is (V. EMBER 1968, 151-153, 157, 159, 161. és 86, 88, 96. ábra). A gyermekmente két eleje összeér csupán, nem borul egymásra, ahogyan a többi hasonló korú öltözéknél láthatjuk. Csípője ívelten domborodik - a török viseleteken találkozunk ezzel a megoldással sok esetben, a 17. századi magyar menték egyik jellegzetes sajátossága is ez, továbbélése a népi öltözékeken még a 19-20. században is fellelhető (GÁBORJÁN ALICE: Keleti elemek a magyar ruházatban. Néprajzi Értesítő 67/70 (1985-1988) 19-53; GÁBORJÁN 1993). Gallérja több darabból toldott, nagyméretű, a vállra borul. Selyemszövete őrzi ragyogó színeit. Az ezüst alapon futó arany szalagok csúcsovális felületeket zárnak közre. A szalagmintában vörös virágtövek, palmetták, forgórózsák és búzavirágok váltakoznak. A csúcsovális mezőkben vörös tálkából kinövő, szimmetrikusan komponált virágtő; zöld levelektől kísért vörös szegfűk és tulipánok arany lótuszvirágot öveznek. Hasonló mintázatú selyemszövetet több európai gyűjteményben is találunk: a berlini Kunstgewerbemuseum gyűjteményében (LESSING, JULIUS VON: Die Gewebe - Sammlung des K. Kunstgewerbemuseums Berlin. Berlin 1900, Taf. 319), a lisszaboni Gulbenkian Alapítvány gyűjteményében {L'Art de l'Orient Islamique Collection de la Fondation Calouste Gulbenkian. Lisboa 1963, No. 95). A Victoria & Albert