Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VI. A történelem késő reneszánsz és barokk képei
VI-25. sokszorosan átfestett állapotban ma is létező vezérek és királyok képmásait s írta le az alattuk olvasható föliratokat. Albumában a következők szerepelnek: Józsua, Szent István, Szent László, Nagy Konstantin, Esterházy Pál, Esterházy Miklós, Hunyadi János, VI. Károly, „Actius" (Azzo da Correggio herceg), Kasztriota György (Szkander bég), Tamerlan (Timur Lenk), Hector, Titus Manlius, Numa Pompilius, Nagy Sándor, Remus és Romulus, Scipio, Artaxerxes, Báthory István, Sardanapal, V. Károly, Sforza (Muzio Attendolo) és Bracclo da Montone (a két condottiere), Curtius és Attila. Rajtuk kívül Lehel, Hunyadi Mátyás, II. Lajos és Árpád képmása is megtalálható Nagybiccsén (Árpádé ma már csak fényképen) s egy 1834-es feljegyzés Dávid király és Szvatopluk (ma már nem látható) képét is leírja. A bibliai alakokból, az ókor nevezetes királyaiból és hadvezéreiből, középkori és reneszánsz kori uralkodókból és katonákból, valamint magyar vezérekből, királyokból és nádorokból álló különös együttes keletkezési ideje sokáig talány volt a magyar művészettörténet számára. Rózsa György derítette ki, hogy a falképek bizonyosan 1712 után keletkeztek (az ebben az évben magyar királlyá koronázott uralkodót élőként említik a feliratban), később Jozef Kocis szlovák levéltáros valószínűsítette, hogy a falképek 1721-ben készültek (mert 1720ban még nem, de 1722-ban már szerepelnek a kastélyinventárban). A Thurzók által kiépített nagybiccsei vár barokk falképeinek története így foglalható össze: a kastély Esterházy Miklós második házasságával (1624) Thurzó tulajdonból került az Esterházyak birtokába, akik hosszú időre elzálogosították. Esterházy Pál nádor fia, Esterházy József váltotta vissza a zálogból 1711-ben és a rákövetkező évtizedben egészen haláláig (1721. június 7.) nagyobb szabású építkezésbe kezdett. Ennek része volt az udvari árkádsor alatt a falképek elkészítése is. A falképsorozat kései példája az „uomini famosi" - a reneszánsz idején népszerűvé vált - képtípusának, amely az ókor, a középkor s közelmúlt időszakának nevezetes személyiségeit válogatta össze, többnyire azért, hogy egy-egy kortárs alakja köré csoportosítva azokkal állítsa párhuzamba, s jelentőségüket azokéhoz hasonlítsa. Nagybiccsén e híres férfiak legnagyobb részt egészalakos álló figurákként jelennek meg, de közülük háromról lovas képmás készült: kettő közülük egy-egy híres római hadvezért, Titus Manliust és Marcus Curtiust ábrázolja, a harmadik pedig a megrendelő apját, Esterházy Pál nádort. Párhuzamba állításuk Esterházy Pál személyét emeli ki, és állítja a római hadvezérek mellé, s teszi a török elleni háborúk aktív résztvevőjét velük egyenrangúvá. A nagybiccsei együttes művészi párhuzama és előképe a fraknói várudvar művészi kiképzése volt, amelyet Esterházy Pál készíttetett az 1690-es években (vö. GALAVICS 1986, 123-124). Itt a várudvar közepén ma is áll Esterházy Pálnak kőből faragott lovas szobra (1691), s mögötte a falképeken nemrég tárták fel antik hősök és Habsburg uralkodók falképeit, akik itt is mintegy közrefogják Esterházy Pál alakját. Nagybiccsét, úgy tűnik, Pál nádor másodszülött fia, Esterházy József saját rezidenciájává kívánta kiépíteni, s ehhez családja dicsőségét hasonló művészeti eszközökkel kívánta megjeleníteni, mint a család predikátumában szereplő Fraknó várudvarán. G. G. RÓZSA, GYÖRGY: Beiträge zur Entstehungsgeschichte der Wandmalereien von Schloß Nagybiccse (Bytca). AHA 15 (1969) 281292; RÓZSA 1973, 60-69; Koos, JOSEF: Zámok Bytca. Martin 1974, 46^9.
