Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VI. A történelem késő reneszánsz és barokk képei
VI-26. Johann Adam Schad albuma a Mausoleum metszeteivel Effigies Ducum et Regum Hungáriáé in applausu oblatae, dum Iosephus coronatus Hungáriáé rex laetatur, ed. Joannes Adamus Xaverius Schad H.n.,1687 Papír, [129] lap, 423 * 300 mm 18. századi, egyszerű, kartonra kasírozott, barna bőrkötésben; gerince aranyozott, metszése vörös, oromszegője fehér-szürke Vétel 1979-ben; korábbi tulajdonosokra vonatkozó bejegyzés nincs benne. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai Osztály, ltsz.: G. 79.1 A kötetet kiadó Johann Adam Schad a Nádasdy Ferenctől elkobzott pottendorfi uradalom császári gondnoka volt 1682 és 1685 között. A konfiskált Nádasdy-javakat fölsoroló inventáriumokban szereplő hatvan rézdúc Schadhoz került, nála is maradt, és 1687-ben, I. József koronázására reprezentatív kiadványban újra kiadta őket. A címlap eredeti szövegét eltávolították, majd nem nagy fantáziával - a figurális elemek felhasználásával rézmetszetű kereteket készítettek, amelyekbe az uralkodóképek kerültek. A Hercules, Mars, Minerva és a Bölcsesség alakjával díszített keretek közül a királyokén fönt a Szent Korona is ott lebeg, a vezérek számára ugyanazon a helyen növényi ornamentika jelenik meg. Az uralkodókat I. József és I. Lipót képével (Elias Nessenthaler metszeteivel) egészítették ki, vagyis naprakésszé tették a sorozatot. Rózsa György, aki a Schad-albumot is feldolgozta, a metszeteket kísérő szövegek forrásai között nemcsak Thuróczy János és Antonio Bonfini történeti műveinek, hanem magának a Mausoleumnak a szövegeit is kimutatta. A műhöz természetesen új szöveg készült: minden kép mellé négysoros disztichon, amelyet apró betűs magyarázat (explanatio) követ, a források pontos hivatkozásával. Schad legnagyobb újítása az, hogy megfordította a sorrendet: az aktuális uralkodók, I. József és I. Lipót a mű legelején kaptak helyet, vagyis, amiképp lapozunk előre, úgy hátrálunk egyre inkább az időben visszafelé. így épp az távolodott el, s került a könyv végére, ami Ferenczffynek és Nádasdynak is a legfontosabb mondanivalói közé tartozott: a hun-magyar rokonság, a nemesi öntudat és önkép demonstrálása. Művet ritkán fordítottak így visszájára, a szó szoros értelmében, mint Nádasdy Mausoleumát, ráadásul épp halálos ellenségei, azok, akik végül a vesztét okozták. Ferenczffy metszeteinek ez volt a harmadik megjelenésük, s az első, virtuális felbukkanásukat nem számítva a második reinkarnációjuk; a dúcok ezután eltűnnek a szemünk elől. A képsorozat története jól példázza, hogy a sokszorosított grafika miképp manipulálható, interpretálható a mindenkori - tágan értelmezett - kontextus függvényében. M. Á. RÓZSA 1973, 74-75. VI-27. Magyar királyok metszetképmásai a nagyszombati Corpus Jurisban Corpus Juris Hungarici seu Decretum Generale Inclyti Regni Hungáriáé ... Tyrnaviae, 1751 Papír, 877 lap, 352 * 230 mm Jelezve a Szent Istvánt ábrázoló lapon: „F. L. Schmittner sc. Viennae" Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, jelz.: 502.859 Huszonhárom király képmás díszíti az 1751-es Corpus /un's-kiadást, s ez új vonás a hazai törvények kiadása történetében. A huszonhárom uralkodót azok közül választották ki, akiknek törvényeivel a kétkötetes törvénytár bővebben foglalkozik. így került a kötetbe Szent István, I. András, Szent László, Kálmán, II. András, I. Károly, Nagy Lajos, Mária királyné, Zsigmond, Albert, V. László, Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos, I. Ferdinánd, Miksa, Rudolf, II. Mátyás, II. Ferdinánd, III. Ferdinánd (eddig az I. kötetben), továbbá I. Lipót, III. Károly és Mária Terézia metszetképmása. Az I. kötet valamennyi királyportréja a Nádasdy-Mausoleum előképeit követi, de új megjelenési formában: fekvő téglalap alakú mező közepén, kartusban, az uralkodó mellképkivágatú képe jele-
