Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VI. A történelem késő reneszánsz és barokk képei
VI-24. országon. Itáliában tanult (a sienai egyetemen), egész Európát bejárta; festmény-kollekciója, párját ritkítóan gazdag kincstára volt (udvari ötvösének számított az augsburgi Drentwett-család), s könyvtárjegyzékének tanúsága szerint nemcsak a Mausoleumhoz hasonló művek voltak a polcain (Paolo Giovio Elogia viroruma, Reusner Icônes illustrium viroruma, Elias Widemann Effigiese), hanem Istvánffy Miklós magyar történeti munkája, sőt Berger Illés több műve is. A magyar történelemmel kapcsolatos kéziratos munkák is voltak birtokában („Octo codices manuscripti Latini; ad Históriám Hungaricam praecipue pertinentes, in folio". Id. Magyarországi magánkönyvtárak, II. 1588-1721. Sajtó alá r. FARKAS GÁBOR-VARGA ANDRÁS-KATONA TÜNDE-LATZKOVITS MIKLÓS. Szeged 1992 [Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 13/2], 107.) Nádasdy Ferencet a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt 1671-ben elfogták, kivégezték; kincseit, könyveit elkobozták; az ekkor felvett leltár tartalmazta a Mausoleum hatvan rézdúcát is. Nádasdy a közel ötven évvel korábbi képek felhasználásával egy, az eredeti elképzeléstől (legalábbis annak végső fázisától) teljesen eltérő, új művet alkotott. A kész dúcokból csak az uralkodóportrék kerültek hozzá, az eseményábrázolások nem; a hunok és magyarok rangjának markáns, a képaláírásokban is megjelenő különbségét - „duces hunnorum" és „capitanei hungarorum" - összevonta (valamennyit duxnak nevezte), megszüntetve ezzel is a hajdani tervezetnek a címében is kifejezett „heptarchia-hexarchia-monarchia" lineáris felépítését. Nádasdy Mausoleuma tehát nem illusztrált, tudományos szándékú történeti mű lett, hanem egy olyan műalkotás, amelyben a dagályos dicsbeszéd és a könnyen toposszá alakítható - mert eleve toposzokból épült - képmás azonos súlyú alkotórésszé változott: olyan munka, amely tudományos műnek nem nevezhető, irodalmi alkotásnak pedig legfeljebb saját korának kategóriái szerint. Mégis roppant népszerű lett Magyarországon: megjelenésétől kezdve egészen a 19. század elejéig meghatározta az uralkodóábrázolásokat szerte az országban, s erősen befolyásolta a magyar nemesség történelemszemléletét is. Ennek oka elsősorban Ferenczffy képsorozata volt, de a sablonos, nem különösebben meggondolkoztató szöveg is igen népszerűvé vált. Három magyar fordítása is ismert: az első - amely nem készült el végig - Nádasdy udvari papja, Csernátoni Márton munkája (RMKT 17, X), a második Felvinczi György munkája, magyar versekben, még szintén a 17. századból (RMKT 17, XIII), a harmadik Horányi Elek műve, amely 1773-ban jelent meg nyomtatásban. Batsányi János magyar nyelvű kivonatot készített belőle. Avancini elógiumai, kötelező lojalitásuk mellett, mégiscsak a magyar nemesi nemzettudatot képviselték és erősítették. Célját Nádasdynak Magyarország rendjeihez írott előszava világosan megfogalmazta: miként Aeneas az égő Trójából magával vitte az ősök relikviáit, úgy kell a barbár ellenségtől dúlt Magyarországon is őrizni az ősök emlékezetét. A művészettörténet-írás eufórikus hangvételű méltatásokkal szokta illetni a Mausoleumot mint a nemesi önbecsülésnek, a nemzeti önérzetnek páratlan emlékművét, ámde gondolnunk kell arra is, hogy ennek a műnek végtelenül pesszimista a szemlélete: az egész uralkodógaléria voltaképp koporsóépület, a nemességnek pedig a hamvakat kell őrizgetnie. M. Á. RÓZSA 1973,13-80; facsimile kiadása, RÓZSA GYÖRGY tanulmányával: Bibliotheca Hungarica Antiqua, 14. Budapest 1991 VI-25. Hősök és királyok a nagybiccsei vár árkádjai alatt 1763-ban készült másolatok az 1720 körül készült falképekről Carolus Möller lavírozott tollrajzai Papír, toll, ecsetlavírozással; 27 levél, 348 * 128 mm Jelezve: „Carolus Möller copiatus in anno 1763. 27 Augusti" Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Fol. Lat. 1703 Az ismeretlen Carolus Möller 1763-ban rajzolta le a nagybiccsei (ma Bytca, Szlovákia) vár árkádjai alatt a
