Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VI. A történelem késő reneszánsz és barokk képei
házyak magukat származtatták. Innen vezették tovább a család leszármazását egészen a metszet készültéig, 1670-ig. A metszet megrendelője Esterházy Pál (a későbbi nádor) volt, aki először ezen a rézmetszeten kívánta demonstrálni ilyen távlatokban az Esterházy család ősi voltát és gazdagságát. Az előtérben a szakállas öregemberként ábrázolt Ádám fekszik egy oszlopfőre dőlve, s átkarolja az ágyékából sarjadó fát, amelynek ide-oda hajló leveles ágai az egész kompozíciót kitöltik. Csupán fent és lent hagytak egy szabad sávot. A fentibe a megrendelő apjának és testvéreinek ovális mezőbe foglalt arcképét helyezték el, mindegyiküket felesége portréjával együtt: középre Esterházy Miklósét Nyáry Krisztinával, kétoldalt Esterházy Miklós négy fiáét, úgymint Lászlóét Batthyány Eleonórával, Istvánét Thurzó Erzsébettel, Pálét Esterházy Orsolyával s Ferencet Illésházy Ilonával. Az alsó sávban Ádám mögött a távolban az Esterházyak gazdagságának jelzésére a család kezén lévő várak és kastélyok képének hosszú sora tűnik fel. Elöl a család predikátumában szereplő „Galanta" kastélya, balra a fraknói vár - „Frakno sive Forchtenstein" - és a kismartoni rezidencia - „Kismarton sive Eisenstatt" - s azután sorra mind, baloldalt „Czesznek, Riczo, Gesztes, Cziczva, Streczen, Tomasi, Berencz, Vigies, Lindua, Schwartzenbach, Kopany, Leva, Lenti, Sobotis, Keopczin, Ozora, Domanis, Bicze, Varano, Belatinz, Keresztúr, Kalastrom", jobboldalt pedig „Árva, Elesko, Simontorna, Beczko, Vgod, Szaduara, Hegyesd, Letava, Czobancz, Lansee, Buiak, Tata, Zólyom, Deveczer, Dobraniva, Rapos, Varda, Papa, Lakompak, Teplicze, Leka, Rozgon, Sente". A metszet előzménye a család fraknói várában őrzött nagyméretű festmény és a családi levéltárban megőrzött metszet-előkészítő rajz (MOL, P. 108, hg. Esterházy család levéltára, Rep. 49, 315. csomó, Ősfák, B. köteg, Nr. 1, p. 10-12). A minden bizonnyal a család udvari festőjével készíttetett családfafestmény kompozíciója azonos a metszetével, de a háttérben lévő várak száma kevesebb, mint a metszeten, s teljesen hiányoznak az olajfestményről a kompozíciót fent lezáró portrék is. Ezt a festményt rajzoltatták le a metsző, az Augsburgból származó s Bécsben élő Tobias Sadler számára, aki Esterházy Pál részére az első nagyméretű, reprezentatív rézmetszetet készítette. A megrendelő nemcsak a család múltjára vonatkozó - a régebbi korszakra nézve teljesen légből kapott - adatokat bocsátotta a metsző rendelkezésére, de a családi ősgaléria megfelelő portréit és az Esterházyak birtokolta várak látképeit is. (E vázlatképek szolgálnak majd alapul az Esterházy-birtokokról az 1680-as években készülő látképes metszetekhez, az ún. „Greischersorozathoz" is.) Éppen a portrék és a várlátképek által válik ez a családfametszet a 17. századi nemesi őskultusz egyik legösszetettebb művészi megjelenési formájává. Ugyanis nemcsak a család őseredetét idézi meg, de birtokai ábrázolásával rendkívüli gazdagságát is, s emellett a gondolatkörhöz kapcsolja a család kiemelkedő tagjainak személyét is, akiknek arcvonásait az ősgalériából átvett képmásokkal a kortársak és a késő utódok számára láthatóvá teszi. A lapnak példányát őrzi még a fraknói vár, az Országos Széchényi Könyvtár s az Esterházy család zólyomi ágának levéltára. G. G. KOPPÁNY TIBOR: Adatok a magyarországi kastélyépítés kezdeteihez: a köpcsényi kastély. Építés-Építészettudomány 17 (1985) 140. (A család zólyomi ágának levéltárában lévő példányt említi, de tévesen Matthias Greischer nevéhez kötve); Budapest 1988a, A. 5. sz. (GALAVICS GÉZA); GALAVICS 1988,144-146; GALAVICS, GÉZA: Fürst Paul Esterházy (1635-1713) als Mäzen. Skizzen zu einer Laufbahn. Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte 45 (1992) 129130; Bollwerk Forchtenstein. (15. 5. - 31.11.1993, Burg Forchtenstein) Red. PERSCHY, JAKOB. Eisenstadt 1993 (Burgenländische Forschungen, Sonderband 11), Kat.-Nr. 111/9. (PRICKLER, HARALD), ugyanott (Kat.-Nr. XI/6) a festett családfa is. VI-24. A Nádasdy-Mausoleum Mausoleum potentissimorum ac gloriosissimorum Regni Apostolici Regum et primorum militantis Ungariae Du cum. .. Norimbergae, [1664] Papír, 306 levél, 305 * 180 mm Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Fol. Hung. 1074 A Mausoleum 1664-ben jelent meg Nürnbergben, Nádasdy Ferenc (1623-1671) országbíró költségén és előszavával. Ötvenkilenc teljes oldalas uralkodóportrét tartalmaz, a hun vezéreket, a magyar kapitányokat és királyokat, a képek feliratai szerint. Az átlagosan 200 * 140 mm tükörméretű, egészalakos képmásokat azonban nem Nádasdy rendelte meg, hanem jóval korábban készültek: Ferenczffy Lőrinc királyi titkár csináltatta őket az 1620-as években, midőn egy nagyszabású -, gazdagon illusztrált magyar történeti munka elkészíttetésén fáradozott. (A művet Berger Illés udvari történetíró jegyezte; IV-13-15.) Nádasdy a kiadatlanul maradt dúcokat 1659-ben vette át Giovanni Bucellinitől, a pozsonyi jezsuita kollégium rektorától, hogy közzétegye őket. Talán először ő is illusztrált történeti művet akart kiadni, de végül olyan munkát választott, amelyben a képek és a hozzájuk rendelt elógiumok egyenrangú, szorosan összetartozó együttest alkottak. A szöveget - amelynek szerzője a kötetben egyébként nincs feltüntetve - Niccolő Avancini ünnepelt jezsuita drámaíró (1611-1686) alkotta 1660-1662 között. A latin elógiumokat Sigmund von Birken (1626-1681) német fordításával együtt közölték. A monumentális kötet új, rézmetszetes címlapot kapott. Bár a Mausoleum metszeteinek és szövegének előképeit - Rózsa György rendkívül alapos, példamutató kutatásaiból - jól ismerjük, ma sem tudjuk pontosan, hogy Nádasdy miként bukkant rá Ferenczffy rézlemezeire a jezsuitáknál, s hogy miért érlelődött meg benne a kiadás gondolata. Rendkívül művelt, gazdag, nagy hatalmú ember volt, akinek a képzőművészetekhez való viszonya egészen kivételesnek mondható a korabeli Magyar-
