Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - POSZLER GYÖRGYI: AZ Árpád-házi szent királyok a magyar középkor századaiban
jogának eszméjét a narratív ábrázolások képi eszközével igyekszik alátámasztani. 44 Az Anjou-kort követően a szent királyoknak az udvari művészet körében való propagandisztikus, politikai jellegű ábrázolása jóval ritkább. Ennek egyik emléke - még szorosan a Nagy Lajos uralkodását követő időkből - Mária királynő felségpecsétje. A pecsét hátoldalán, a négykaréjos keretbe foglalt kettős keresztes magyar címer fölött Szent László félalakja jelenik meg. V. Károly francia király „in absentia magni"-pecsétjének mintájára - mely e pecsétnek formai és tartalmi szempontból egyaránt példája volt -, az Árpád-házi szent uralkodókat itt egyedül reprezentáló Szent László mint a jog és alkotmány forrása, mint a pecsét autentikus voltának garantálója tűnik fel. 45 A magyar szent királyokat ábrázoló emlékek további, gazdag csoportja az udvartól függetlenül vagy ahhoz csak lazán kapcsolódva, főpapi mecénások, egyházi megrendelések körében rajzolódik ki. Az ábrázolások száma megnő, ikonográfiája esetenként módosul, tartalma, utalásrendszere egyszerűsödik, konvencializálódik. A szent királyok a legkülönbözőbb műfajokban jelennek meg: a liturgiában használt felszerelési tárgyakon, kelyheken, monstranciákon, miseruhákon, oltárokon, könyvekben és főpapi pecséteken. Ábrázolásuknak az uralkodói reprezentációban kialakított, széles körben elterjedt és rögzített jelentését ezen ábrázolások esetében valamilyen helyi adottság, kultuszhelyhez való kötődés, netán a megrendelő ilyen irányú elhivatottsága, sajátos igénye hívta elő. Az Anjou-kor és az azt követő évek szentkirály-kultuszának, egyben reprezentációs igényének immár a helyi tisztelethez kapcsolódó kitűnő példái voltak a váradi királyszobrok: a Kolozsvári testvérek Futaki Demeter püspök megbízásából készített, álló alakos bronzszobrai az 1360-as évekből, valamint az 1390-ben megrendelt Szent Lászlót ábrázoló lovas szobor. Az ideális uralkodóként, keresztény lovagként ábrázolt királyokat védelmezőik gyanánt tisztelték a város polgárai, míg László „monumentális protoreneszánsz" lovas alakja a szent királyi méltóságának állított emléket. 46 Ugyanezzel a szándékkal találkozunk a 14. századi főpapi pecsétek körében is. E pecsétek újonnan kialakult ikonográfiái rendszerében az ábrázolás középpontjába az egyházmegye védőszentje került, akit általában a pecsét tulajdonosának személyéhez kötődő szentek kísértek. Szent László, valamint Szent István és László együttes ábrázolásai így törvényszerűen jelennek meg a váradi és zágrábi főpapi pecséteken. A zágrábi egyházmegye védőszentjeként láthatjuk Szent Istvánt Ágoston püspök pecsétjének középső, csúcsíves mezejében, továbbá Demeter püspökén, ahol jobbjában liliomos jogart, baljában országalmát tart, vagy trónon ülve Eberhard, később pedig Erdődy Simon püspökök pecsétjein 47 Szent László király maiestas-ábrázolása ugyanezzel a tartalommal szerepel Bátori András váradi püspök pecsétjén - ahol a képmező közepén a püspök a szent trónoló alakja előtt térdel -, és a holdsarlón álló Madonna mellett a bal oldalon Szántai Lukácsén, valamint ugyancsak Mária mellett, jobbjában csatabárddal, baljában kettős keresztes címerpajzzsal Scolari András püspök pecsétjén. 48 Szent László és Szent István együttes ábrázolása jelenik meg Horváti Pál pecsétjén, ahol a pecsétkép alsó szintjének közepén Szent István trónoló alakját két oldalról a páncélos Szent György és a palástos, koronás Szent László fogja közre. 49 Egy korábbi emléken, Jakab püspök pecsétjén a tabernákulumban középen álló Szent István és az őt balról kísérő Szent László mellé - mintegy a vizuális konvenciónak megfelelve - egy harmadik koronás szent, feltehetően Imre csatlakozik. 50 Nehezebb Cudar Imre és Cikó István egri, Hédervári János győri püspök, valamint Kanizsai János esztergomi érsek 51 Szent Lászlót és Szent Istvánt együtt szerepeltető pecsétképeinek ábrázolási szándékát értelmezni. Az egymással szoros stiláris kapcsolatban álló pecsétek további kutatást igénylő ikonográfiái programja az egyes egyházmegyékkel vagy a megrendelők személyével állhatott kapcsolatban. Hasonló értelmű ábrázolás jelenik meg két 15. századi könyvfestészeti emléken. Az egyik a bécsi egyetem „magyar nemzetének" anyakönyve, az ún. Nova Matricula, mely 1453 és 1629 közötti bejegyzéseket tartalmaz. A Natio Hungarica - amely a magyaron kívül az egyetem cseh, lengyel, morva és görög nemzetiségű hallgatóit is macában foglalta - védőszentje Szent László király volt. így kerülhetett a kódex 5 r oldalának „A"-iniciáléjába az emblematikus értékű párviadal-jelenet, míg az iniciálét keretező mező sarkaiban Magyar-, Cseh-, Lengyel- és Morvaország címere látható. A kódex másik díszes miniatúrája a 15 v oldalon Szent István és Szent Imre egész alakos ábrázolását mutatja a lengyel és a cseh címerrel. A magyar királyok ábrázolásának új vonásával találkozunk ez esetben: az egyformán koronával, jogarral és országalmával kitüntetett, csak koruk és arctípusuk által megkülönböztetett, egyenrangú uralkodókat a miniátor nem pusztán egymás mellé állítva felsorolja, hanem csoportként ábrázolja. A két alak kissé egymás felé fordul, beállításuk, mozdulataik teret érzékeltetnek, a szereplők egymásra néznek: István ráncolt homlokú, aggódó, komoly, Imre nyílt, egyenes tekintettel. 52 A fent ismertetett komponálási szándék jellemzi egy müncheni imakönyv talán valamivel még korábbi, az 1430-as évekből való miniatúráját is. A kódexben a hónapversekkel és -ábrázolásokkal kísért kalendáriumi, valamint az imádságokat tartalmazó rész után egész oldalas miniatúra szerepel a magyar szent királyok ábrázolásával. A három alak füves talajon áll, csaknem félkörívbe komponált csoportot alkot. Középen Szent István idősebb, hosszú hajú és szakállú, páncélos alakja látható, jobbjában vágásos magyar címeres zászlót tart, míg balját kardján nyugtatja. A jobb oldalon az ugyancsak páncélos Szent László felső testével István felé fordul. Baljával a földre állított kettős keresztes címerpajzsra támaszkodik, míg jobbjában ugyanilyen díszű zászlót tart. Alakjának a bal oldalon álló, fiatal, hercegi kalapot
