Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - POSZLER GYÖRGYI: AZ Árpád-házi szent királyok a magyar középkor századaiban
Szent királyok - királyi szentek viselő, liliomot tartó Szent Imre felel meg, aki kissé előre lép, oldalra fordul, szinte kinéz a képből. A magyar szent királyokat ábrázoló miniatúra a kódex eredeti programja kiegészítésének tűnik. A főrész imádságait követően, egy üresen hagyott folio után másolta be a scriptor a betlehemi háromkirályokhoz szóló, nyilvánvalóan a kölni zarándoklatokhoz kapcsolódó könyörgéseket és a Szent István-officiumot. A miniatúra az ezzel szemközti oldalra került. Az ország címerét különösen hangsúlyosan ábrázoló három király képe feltehetően a kódex második tulajdonosa, illetve második megrendelője, egy, a kölni kegyhelyet is felkereső magyar zarándok személyes kérésére, nemzeti hovatartozásának kifejezésére készülhetett. 33 Hasonlóképpen imádságok kezdeténél, ez esetben iniciáléba komponálva szerepel Szent István, Imre és László háromnegyedes álló alakja Pálóczi György esztergomi érsek ugyancsak az 1430-as években készített breviáriumában. Az ábrázolás tartalma azonban itt még egyszerűbb. A magyar szent királyok az esztergomi egyházmegye kalendáriumába illesztve szerepelnek, képük a kódex iniciáléinak sorában az ennek megfelelő helyen jelenik meg. Ikonográfiájuk a megszokott, attribútumaik - István országalmát, László országalmát és csatabárdot fog - a szentek közti azonosításukat szolgálják. 34 Az ábrázolások funkcióját, jelentését tekintve ugyanebbe a sorba illeszkedik Jacobus de Voragine Legenda Aureájának bécsi kézirata is, melyben minden legenda kezdetén egy miniatúra vagy egy jelenetes iniciálé, összesen 181 szentet ábrázoló kezdőbetű található. Ezék sorában jelennek meg a magyar szentek, István, László és Erzsébet. 33 A három magyar király közös ábrázolása a 15-16. századi művészet számos más műfajában is feltűnik. Együttes ábrázolásuk többsége nem csoporttá formált bemutatást jelent, hanem egyenrangú alakoknak az adott tárgy megfelelő képi helyein való felsorolását. Additív szerepeltetésük így olyan módon értelmezhető csoportként, ahogy a nekik tulajdonított közös funkció révén egy csoportot alkotnak például a vértanú szüzek Mária kíséretében, vagy az apostolok, egyházatyák, evangélisták a különböző képzőművészeti alkotások ikonográfiájában. A szentek olyan egységét képviselik, akik együttesen hordoznak és jelenítenek meg valamilyen funkciót: „Sancti Hungariae reges"-ként ők Magyarország védőszentjei, egyben az ideális uralkodók, mások vértanúszüzek, vagy éppen a különféle bajokban segítségül hívható közbenjárók, a Tizennégy segítőszent. 36 Ábrázolásuk az egyes műtárgyakon kapcsolatban lehet a megrendelő, adományozó, netán a tulajdonos személyével is, aki saját védőszentjeiként, esetleg hivatali rangjával összefüggésben szerepelteti alakjukat. Ebből kiindulva értelmezhetjük két, egymáshoz igen közel álló, a 16. század elejéről származó, magyarországi miseruha ábrázolásait. Az egyik az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Kutassy János esztergomi érsek későbbi címerével díszített kazulája (ltsz.: 1964.299), míg a másikat az Iparművészeti Múzeum őrzi (II—9). A bársonybrokát, illetve vörös bársony miseruhák keresztjének hímzése magyar. A függőleges keresztszáron fent a Madonna képe jelenik meg, akit a vízszintes keresztszáron jobbról Szent Adalbert, az esztergomi székesegyház védőszentje kísér, míg a bal oldalon egy bíborosi kalapban, kezében templommodellel ábrázolt szent látható, aki egyes feltevések szerint Szent Jeromossal azonosítható. Mária alatt, mintegy felsorolásként, a három magyar szent király. (A budapesti kazulán Szent Imre hiányzik, képe feltehetően egy barokk kori csonkításnak esett áldozatul.) 37 A Madonnához, Pietá-csoporthoz vagy Szentháromság-képhez kapcsolódó szentek - vértanúk, püspökök - ábrázolása a késő gótikus miseruhák keresztjén igen gyakori. A Madonnának és a három szent királynak az összekapcsolása - ha nem is egységes csoporttá formálása, mégis felsorolásszerű egymás után rendelése - azonban a sztereotip ikonográfiái sémán túl különleges tartalmat hordozhat: Mária a gyermekkel a Magyarország patrónusaiként megjelenő, a Magyar Királyságot is reprezentáló szent királyok fölött jelenik meg, így az Árpád-kor óta meglévő tisztelet alapján Magyarország Nagyasszonyaként, Patrona Hungáriáéként is értelmezhető. Szent Adalbert ebben az összefüggésben nyilvánvalóan Esztergomra, az érseki székhelyre, míg a mindeddig megnyugtató módon nem azonosított bíboros talán a megrendelő személyére utal. A három magyar király alakja vagy helyettük egyedül Szent Lászlóé gyakran szerepel a liturgiái használatban lévő ötvöstárgyakon, kelyheken, monstranciákon. A 15. század legelején készített, Torna községből a Nemzeti Múzeumba jutott (ltsz.: Cim. Sec. II.I.l) kehely talpának egyik karéjában csúcsíves, levéldíszes árkád alatt jelenik meg Szent László liliomos koronát, térdig érő ruhát és bő köpenyt viselő, hosszú, két oldalra fésült szakállal ábrázolt figurája. Képe a kehely talpán és kuppakosarán megjelenő szentek sorozatába illeszkedik. 38 Igen hasonló módon láthatjuk László félalakos képét a szászkézdi kehely talpán is. A három szent király egymás mellett, Remete Szent Antal és Remete Szent Pál társaságában szerepel a Nyári-kehely talpát díszítő csepp alakú lemezeken (Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.: 1879.114.il), 39 ugyanígy István, Imre, László, valamint Szent Péter és a Kálvária átlátszó zománcréteg alatti vésett ábrázolása tűnik fel a szatmári kelyhen is. 60 Szent László teljes alakban megrajzolt, páncélos, bő palástot viselő vésett képe díszíti a szendrői plébániatemplomból származó monstrancia (Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.: 1937.4) hatkaréjos talpának egy részét is, míg a 15. század utolsó harmadából származó felkai, valamint a 16. század elején készült iglói monstranciákon - az utóbbin Szent Istvánnal együtt - Szent László öntött szobrocskája látható. 61 Ezeken a liturgiái használathoz kötött ötvöstárgyakon akár a három szent király együtt, akár István és László vagy az utóbbi egyedül jelenik meg, szerepeltetésük oka és funkciója hasonló: a magyar szenteket reprezentálják. Jelenlétük általában magyar megrendelőt sejtet, esetlegesen magyar műhelyben, magyar ötvös általi készítést feltételez.
