Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - POSZLER GYÖRGYI: AZ Árpád-házi szent királyok a magyar középkor századaiban

en a kápolna névadó szentjeinek a felsorolása.

37 Igazi jelentőségük a kápolnának adományozott felszerelési tárgyak együttesében érthető meg: ahhoz tartoztak ugyanis az ereklyeszerű tiszteletben részesített, csodatevő hírben álló kegyképek, valamint István, Imre és László ugyancsak címerekkel ékes tartókban adományozott ereklyéi. A magyar szent királyok ebben az összefüggésben egyszerre jelenítik meg az új uralkodóház szent elődeit és az ország védőszentjeit, akár ereklyéik képében, akár a képzőművészetek újszerű propagandisztikus funkcióját felhasználó ábrázolásokon tűnnek fel.

38 Hasonló reprezentációs igénnyel találkozunk azokon a többségükben csak leírásokból ismert tárgyakon, melyekkel Erzsébet királyné a nem kis mértékben politikai indíttatású zarándokútjai során a leghíresebb itáliai egyházakat megajándékozta. Valószínűnek tarthatjuk, hogy ő adományozta 1344 februárjában a bari Szent Miklóstemplomnak a madaras sávval szegélyezett, vörös és sárgás selyempárnát, a négy vörös bársonnyal szegélyezett függönyt, egy tabernákulumnak nevezett, feltehetően eredetileg ereklyetartónak szánt tárgyat, valamint egy Szent Miklóst főpapi ornátusban ábrázoló domborművű és ezüstborítású képet. Minden felsorolt tárgyon szerepel Magyarország címere: a párna két oldalára hímezve összesen ötször, a tabernákulum toronysisakján zománcozva kétszer. Az aacheni és mariazelli votívképek típusára emlékeztető Szent Miklós-ikon keretén körös-körül összesen 13 zománcozott magyar címer látható.

39 A királyné legjelentősebb ajándéka azonban a római Szent Péter-bazilika főoltárának adományozott, a menzára antependiumként felfüggeszthető, vagy esetleg a fölé retabulumként alkalmazható ún. dossale volt. A violaszín vászonból készített textíliát kilenc kép díszítette: középen Mária, Magyarország Nagyasszonya állt, jobbra mellette Szent Pál, Szent István magyar király, Szent Imre herceg és Anjou Lajos, míg balra Szent Péter, majd Szent László, Magyarországi Szent Erzsébet és Boldog Margit magyar királylány. A képeket kettős aranykalászok választották el egymástól, a kompozíciót szőlővesszők és rózsák vették körül.

40 A falikárpit ikonográfiája tehát immár képzőművészeti összefoglalását adta a magyarországi Anjouk által propagált dinasztikus szentkultusz legfontosabb elemeinek: az uralkodó szent elődeiként és az ország védőszentjeiként megjelenő királyok - kiegészítve az Árpád-házi királylányokkal - és az Anjou-család szentjei az apostolfejedelmekkel egy együttessé olvadva, közösen reprezentálják az Anjouk kormányozta, Szűz Mária védelmében álló keresztény Magyarországot. Ugyanez a törekvés érhető tetten a könyvfestészet néhány, a magyar Anjou-udvarhoz köthető emlékén. Elsőként a Magyar Anjou Legendáriumban, melynek megrendelése közvetlenül Károly Róbert személyéhez kapcsolódik. A király és felesége, Lokietek Erzsébet, Nápolyban nevelkedő fiuk, Endre számára készíttették ezt a gazdagon illusztrált kódexet. A legendárium a római egyház szentjei sorába illeszti az Árpád-házi szent királyokat és az újonnan kanonizált Anjou Lajost, a legendák narratív ábrázolásainak eszközével képviselve az Anjou-dinasztia uralma alatt álló keresztény Magyarország eszméjét.

41 Ugyanebbe a körbe tartozik a Padovai Székesegyházi Könyvtár (Biblioteca Capitolare) A 24. jelzésű kódexe. A jogi tartalmú könyv (Bonifacei papae VIII. Liber sextus Decretalium) első lapját István király életéből vett négy jelenet díszíti, stílusában és az ábrázolás jellegében olyanformán, ahogy ez a Magyar Anjou Legendáriumból hiányzik. A miniatúrát hosszában egy álló alakokat felsorakoztató képszalag választja ketté. Ennek felső mezőjében a Kálvária látható a félalakban ábrázolt sirató Jánossal és Máriával. Alatta hosszúkás, hatszög alakú mezőkben Szent István, Szent Imre és Szent László jelenik meg. István ősz, szakállas, öreg király, kezében országalmával és templommodellel, Imre fiatal herceg, aki kezében liliomos jogart tart, a hosszú köpenyben bemutatott, koronás László, kezében legjellegzetesebb attribúr tumát, a bárdot emeli.

42 Az egész lapot betöltő ábrázolás a kódex tartalmától teljesen független. Nem a szövegéhez kapcsolódó illusztráció, hanem egyértelműen annak készíttetőjéhez kötődik. A könyv megrendelője az 1343-ban esztergomi préposti tisztet betöltő Vásári Miklós, aki Nagy Lajos bizalmasaként tagja volt Erzsébet királyné kíséretének itáliai zarándokúban, sőt a Nápolyból Avignonba, a pápához utazó követségben is részt vett. Az ország ügyeinek intézésében egészen haláláig igen fontos szerepet betöltő, később nyitrai, majd zágrábi püspökségre, 1350-től esztergomi érseki rangra emelkedő Vásári Miklósnak nyilvánvalóan fontos szerepe volt nemcsak a padovai kódexet díszítő miniatúra programjának megalkotásában, hanem Erzsébet itáliai mecénási tevékenységének, politikai-propagandisztikus célú adományainak koncipiálásában is: ő lehetett a Szent Péter-bazilikának adományozott falikárpit ikonográfiájának tervezője, és benne sejthetjük a Magyar Anjou Legendárium ábrázolási programjának megalkotóját is. A padovai Decretalis-kódex esetében azonban a szent királyok ábrázolásának funkciója az előbbiektől valamelyest eltér: az udvari megrendelésre készített műtárgyakon Magyarországra és az Anjou-dinasztiára utalnak, ezen a szinte címlapként beillesztett ábrázoláson képük az udvari körökhöz közel álló megrendelő személyére vonatkozik, az ő azonosítására szolgál. Ugyancsak a megrendelő - ez esetben a magyar udvari köröktől független külföldi, a firenzei Tatti család egy tagja, Amerigo Giuliano - sajátos igényének megfelelve került a mensolai Szent Márton-templom főoltárára egy Sacra Conversation-típusú ábrázolásban a Madonna baljára Szent Imre herceg, míg a jobb oldalon a térdelő donátort a megrendelő másik védőszentje, Szent Lulián pártfogolja. A magyar ikonográfiái tradíciótól idegen, szakállas, bajuszos, hercegi kalapot viselő, középkorú férfiként ábrázolt Szent Imrét a „Sancto Amerigho d Ungheria"-felirat egyértelműen azonosítja.

43 Az Anjou-kori propagandisztikus szándékú udvari művészet emlékei között külön figyelmet érdemel a Képes Krónika átfogó genealógiai ciklusa, mely az uralkodócsalád hatalma kontinuitásának, az Anjouk öröklési