Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - I. Ereklyekultusz
1-5. /b vagy Bécs ötvösségének hatókörében, északnyugat-magyarországi műhelyből került ki az alsó rész. Szent Istvánt a magyar koronára emlékeztető, Szent Imrét főhercegi koronával ábrázolták. Egykor valószínűleg Szent László ereklyetartója is része volt az együttesnek. K. Er. TARCZAI GYÖRGY [DIVALD KORNÉL]: AZ Árpádház szentjei. Budapest 1930, 57. kép; KARSAI 1938,187. 1-6. Ereklyetartó tábla 1608-1612 között Lanszírozott selyemszövet, ezüst lanszírozó vetülékkel; vörös, sárga, kék atlaszselyem domborhímzéses rátétek, aranyozott ezüst és ezüst selyembélfonallal készült bouillon- és letűzött hímzés (Anlegetechnik), édesvízi gyöngy, pergamen; magassága 29,3 cm, szélessége 26,2 cm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Osztály, ltsz.: 29/ 18 45 Téglalap alakú, egykor világoskék selyem alapon aranyozott ezüst- és ezüstszállal hímzett, az egész felületet beborító stilizált virágos, leveles minta, rátett selyemdíszítményekkel. Felül kétoldalt átlósan elhelyezve az osztrák tartományok és Burgundia tárcsapajzsos címerei, középen II. Mátyás magyar és cseh királyi címere, koronás, ovális címerpajzsban. Alul, középen II. Mátyás monogramja, alatta és fölötte az aranygyapjas rend kovaköveivel, két oldalán az osztrák sas és a cseh oroszlán, átlósan elhelyezett tárcsapajzsokban. A táblán 2+2+4+4+2 elosztásban a tizenkét apostol, Szent Katalin és Szent Ilona ereklyéit jelző, íves, ragasztott pergamenfeliratok, egy-egy rátett, váltakozva négyszirmú virág és kör alakú domború dísz fölött. A tábla közepén nagyobb pergamenfelirat Szent György nevével, alatta a selyemalapra varrt csontereklye. Az ereklyetartó tábla jelenlegi állapota későbbi, valószínűleg 17. század vége után történt átalakítás nyomait mutatja. A középen látható Szent György-ereklye két oldalán egykor hasonló méretű, szintén rávarrt ereklye lehetett, ezeket azonban lefejtették. Ekkor sérülhetett meg az eredeti, finom aranyozott ezüst- és ezüstszállal készült virágos hímzés, melyet kevésbé kvalitásos, ezüstszállal készített mintával pótoltak. Ekkor kerülhettek a szentek neveit mutató pergamencsíkok is a táblára. A Szent György-ereklye kivételével egyik relikvia sem látható, ha vannak, akkor a domború díszítmények foglalják azokat magukba. Hasonló, hímzett ereklyetáblák a 17. századnak főként a későbbi szakaszából ismertek, sokszor ereklyekalendáriumként alkalmazva. Az elsőrendű, udvari műhelyben készült hímzett tábla II. Mátyás magyar királlyá koronázása (1608. november 16.) és bátyja, II. Rudolf császár halála (1612. január 20.) közötti időszakban készülhetett. II. Mátyás ismert volt ereklyegyűjtő szenvedélyéről. Egy zománcos, töb-
