Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Pór Bertalan, 1953. október

Az 1902—1903-i Téli Kiállításon négy portréval szerepelt, két önarcképet, egy férfiportrét és édesapjának valóban rembrandti erejű arcképét állította ki. Az 1903-i Tavaszi Nemzetközi Kiállításra hét portréi küldött be, köztük Ulrich százados arcképét, amelyen a K. u. K. tiszt remek típusát állítja elénk. Hazatérése után főleg arcképeket festett, egyrészt, mert mint portre1 istának jó híre volt, másrészt, mert közvetlenül jövedelmező műfaj. Kellett a pénz, sok pénz, mert a népes család gondja teljesen rászakadt. Még az évben, hogy Párizsból hazajött, szülei és testvérei Pestre költöztek. Az édesapa egy munkabalesetből kifolyólag munkaképtelen lett, s így a 23 éves művész család fenntartóvá vált. A portré-megbízásoknak mindenkor a legkitűnőbb színvonalon tett eleget, hiszen vérbeli festő, akit mélyen érdekelt az ember. De voltak álmai, nagy, sokalakos kompozíciókról, amelyeket egyelőre csak szívében hordott. 1907-ig állandóan résztvett a Műcsarnok kiállításain, majd egy újabb ösztöndíjjal, Berény Róbert társaságában Olaszországba utazott. Két hónapon át csak csavarogtak, bámulták a renaissanee nagy alkotásait és elragadtatta Giotto egyszerűségében rejlő hatalmas kifejezőereje. <Iiotto mellett eltörpültek az addig volt bálványok és úgy érezte, <>z a nagy összefoglalása az emberi szenvedélynek minden eddiginél igazabb. A magyar képzőművészeti életben ezalatt forradalmi változások mentek végbe. A nagybányaiakkal az élen új művészcsoport született MIENK néven (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre). A Műcsarnok avasocló levegője és a hivatalos művészetpolitika egyre művészet ellenesebb magatartásával szembeni kiállás volt a csoport létrejöttének indítéka. A haladás képviselői a nagybányaiakon kívül Fényes, Kernstok, Pór és mások voltak. \ csoport nem volt hosszú életű, mert végső soron nem volt olyan konkrét művészi programmja, amelynek végrehajtása egységesen sorompóba állíthatta volna a művészeket és amelyért közösen harcolni s fellépni képesek lettek volna. 1909. december 30-án, a Könyves Kálmán kiállít óhelyiségeihen \ j képek címen kiállítás nyílt nyolc művész anyagából. A Könyves Kálmán üzleti vállalkozás volt ugyan, de művészetpolitikai jelen tősége elvitathatatlan. Jelentősége főleg abban állt, hogy a korszak legjobb magyar képeit reprodukciókban elterjesztette az egész országban, így széles körben ismertté tette Bihari, Fényes, Kern stok, Ferenczv, Glatz, Koszta, Hippi, stb. műveit. De ezentúl helyet adott azoknak a művészi törekvéseknek, amelyek magukat joggal, vagy jogtalanul, de mindenképpen jóhiszeműen forradalminak tartották, amelyek korszerűek igyekeztek lenni abban az értelemben, hogy az Európában haladónak elfogadott