Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Pór Bertalan, 1953. október

Munkácsy művészetének egyik legnagyobb kvalitása a gyermekélményekhez, a szabadságharchoz, az elnyomás ellen küzdő néphez való hűsége. Pór Bertalan művészetében js meghaló és egyben tiszteletreméltó az a következetesség, amellyel élete legközelebbi szoros keretéből kiindulva]formálta valósághű művészetét. S amikor az emigráció éveiben,' már a párizsi iskola hatása alatt, formalista módon fogalmazta mondanivalóit : ismert és kedvelt pásztoraival és állataival jelképezte a fasiszta elnyomás elleni tiltakozását, a bukás szégyenét s az újrakezdés hősi lendületét. A század végén a Mintarajz-iskolának, ahová a fiatal Pói érettségi után beiratkozott, olyan mesterei voltak, mint Székeh Bertalan, Lotz és Benczúr. Az iskola rendje azonban a kezdőkei kis mesterekhez utalta és a rajztanárjelöltek képzését a megbízható münchenista Gyulai Lászlóra bízták. Gyulai László felismerte a tehetségét, segítette, de az iskola szorította ! .Már az első év tökéletesen elkedvetlenítette Pór Bertalant, s tudta, nem lesz maradása. A századforduló imperializálódó Magyarországának, a bomló dualizmus művészetének megvoltak a maga hivatalos képviselői Benczúr, Lotz, Dudits, Vajda, Jantyik és mások személyében, de a kultúra másik arca, a haladó művészet már a szervezkedő munkád osztály és a sokat küzdött, de tömeges kivándorlásra kény szerilett szegényparasztság életét tárta fel nagy erővel. A haladó vonalon több párhuzamos törekvés megnyilvánulásaival talál kozunk, amelyek egy vezérelvben kapcsolódtak el a müncheni műtermi piktúrától, a színpadias, kimódolt kompozícióktól, vissza a természethez és az emberhez, tehát vissza az élethez. Az 1896-ban Münchenből hazatért és később Nagybányán letelepedett festőcsoport a természetelvű, költői tartalmú, új magyar tájfestészet és a szabadság-eszmények szolgálatában álló történelmi kép újraélesztését tűzte ki céljául az igaz hazafiság kifejezésére, a burzsoá-nacionalizmussal szemben. A haladás másik, sokkal határozottabb vonala a századvég realista irányzata, amely a Munkácsy elindította harcos életképet az adott jelen valóságának tartalmával telítette s bizonyos esetekben a kritikai realizmuson túl, már a munkásosztály feladataira is rámutat (Kernstok : Agitátor). Ide tartoznak a szolnoki művész telep legjobbjai, mint Bihari és Fényes és néhány csoporton kívüli művész, így Révész, Mednyánszky, Ivoszta, Tornyai. Kzeket a művészeket — mindenesetre legtöbbjét — valóban Munkácsy maga, vagy művészetének mindhalálig való követése fordította a nép felé s az a tény, hogy a magyar nép zömének helyzetén 4