Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Pór Bertalan, 1953. október

nem igen lendített a kapitalizmus, de még súlyosbította az imperializmus. A nagybányaiak művészete kezdetben erős ellenérzéssel találkozott a hivatalos művészetpolitika részéről, de később, az új század első tizedének végefelé a burzsoázia megtalálta festészetük ben azokat az elemeket (impresszionizmus), amelyeket kiaknázhatott a maga számára s amely végül a formalizmus felé tolta mindkét csoport munkásságát. Pór Bertalant elsősorban Munkácsy ildette s az otthoni impulzusoktól is vezettetve látta meg a „Szegény ember" témát. Ebből az időből való Koldusasszonya (1899), amely azonban festői megjelenésében nem Munkácsy követésére vall, inkább Bastien Lepage-nak a nagybányaiak által közvetített hatását mutatja. \ Mintarajziskolában töltött év után egyre inkább Münchenbe kívánkozott, de erre természetesen nem volt pénze. Berény Róbert édesapja, aki felfigyelt a tehetséges fiatalemberre, megkérdezte hogyan akar kimenni ? Pór határozottan válaszolt : gyalog. Ez a megingathatatlan elszántság megragadta az idős Berényt és megrendelte nála a maga és felesége arcképét. A két portré fellétlenül rátermettséget mutat, de csak elindítás.— 19 éves fiataltól figyelemreméltó elindítás — az ezután következő remek portrék felé. Ugyanebből az időből való édesanyjáról festett kis fejtanulmánya, amelyen már megszólalt az a mély érzés, amely később egyre teltebb zengésű lesz az anyáról és apáról festett arcképeken. Ez a szemérmes gyermeki szeretet kiszélesedik az emberekre i portrékon és kompozíciókon heves szenvedéllyé fokozódik. A Berényék arcképein szerzett útravalóval nekivágott Münchennek, ahol ekkor már távolról sem volt az a pezsgő művészi élet, mint a 80-as években. Hollósi és köre még Münchenben töllötte a téli hónapokat, de valójában már csak az iskola miatt tértek vissza, az alkotás igazi heve Nagybanyára összpontosult. \ fiatal Pór Hackelhez ment az Akadémiára, de az Akadémiának is lehanyatlott a napja és úgyszólván csak állomás volt a Páris felé vezető úton. Pór számára sem volt már semmi vonzása és miután megismerkedett néhány liollósy-tanítvánnval, átment Hollósy iskolájába. A mester közismerten szélsőséges temperamentum volt, színes, nagyvonalú, de az iskolában nem ismert tréfát: a tanítványoktól fegyelmet, következetességet és elmélyülést kívánt a munkában. A nyughatatlan fiatal tanítvány rosszul tűrte az iskola korlátait, rendszertelenül járt be, csak korrektúrákon mutatkozott, ezalatt otthon dolgozott. Hollósi szidta, mert úgy látta, nem veszi komolyan tanulmányait, pedig még semmit sem tud. Az érzékeny fiú úgy megbántódott, hogy többé felé sem nézett a Hollósy-iskolának, és egész életére elfo-