Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Graber Margit, Perlrott Csaba Vilmos, Szobotka Imre, 1947. március-április

ELŐSZÓ HÁROM FESTŐ PERLROTT-CSABA VILMOS most kiállított legújabb képeit nem lehet nem történeti távlatból nézni. Nemcsak azért, mert a modern magyar piktúra négyévtizedes múltjának az ő ugyancsak negyvenéves munkássága egyik fontos törteneti tényezője. Sokkal inkább azért, mert friss ízektől duzzadó, ma is nyugtalanul tiatal piktúrája elénk idézi a múltnak izgatóan heves problémaérzékenységét, elszánt, megnemalkuvó harcikedvét. Ma is eleven és termékeny tartalma festői világának a cézanne-i ihletű kompozíciós sűrítés, s frissen él benne a kubizmus szaggatott, geometrikus tér és forma-tagolásának ritmus-érzeke. Mindezt az élmény heves szenvedélye, s a kifejezés egyéni meggyőző ereje teszi hitelessé. Emellett olyan drámai tartalmakkal való gazdagadásról s lírai elmélyülésről is beszámol ez a kiállítás, mely eredményekben gazdag művészi pályájának újabb magasságai felé mutat. „Szomorúság" c. képére s „Anya gyermekkel" c. nagy kompozíciójára utalunk. S hogy ez a sokszor nyers beszédű, indulatos temperamentumú művész milyen gyöngéd is tud lenni, arról itt kiállított tempera és pasztell csendéletei mindenkit meggyőzhetnek. SZOBOTKA IMRE is a kubizmus stílusharcait végigharcolva érkezett el „izmusokon" és elméleti problémázqatásokon felülemelkedő érett stílusához. Fejlődése folyamán a kép kubista, geometrikus organizmusa egyre líraibb, sejtelmesebb tartalmakkal telítődött, míg végül a stílus-önkény uralmát az érzelmi önkénytelenség szabadsága váltotta fel. Kubista múltjának mégis sok, értékes tanulságot köszönhet mai piktúrája: a tér és formaproblémáknak s a kép szigorú, zárt szerkezetességének azt a világos értelmű s mély átérzését, mely alkotásainak most is egyik legnagyobb varázsa. A képszerkezet, a forma zenei csengése semmit se veszített 3