Az Ernst-Múzeum kiállításai 1940-1946

Jelenkori francia festőművészek

presszionisták vagy a nagy klasszikusok tudtak maguknak hódítani. Segonzac, az anyag apostola, egészen átengedte magát annak a lírai érzékletességnek, amelyet alkotásainak földhöztapadt szilárdsága támogatott. Derain vi, szont, a múzeumok kedvelője (amelyeket meg Vlaminck,.fauve"kori barátja, úgy megvetett), eltökélten fejlődött, őszinte archaizáló kora után, a klasszikus eszménynek, az erőnek, az egyensúlynak, az egyszerűségnek irányában. Miután tehát kirándult a tiszta szellem birodalmába, amelyet előbb az onirista, majd az elvont festészet már-már megfosztott minden hasonlóságtól a természetadta modellel, a francia festészet megint visszatért a földre. Ha előbb még _Cé£anne_jvolt a festők elvitathatatlan lelkesítője, az ötven évnél ifjabbak most különös szeretettel fordulnak megült Corot^ felé. De azért most se siessünk a túlságos általánosítássalTi^mikor oly szándékokról szólunk, amelyek az emberi és valóságos tényezőket megint régi helyükre, vagyis a legelsőre akarják visszaállítani, az ilyen nagy szándékok, ha pontosan akarjuk őket megfogalmazni, még akkor sem korlátozódhatnak egyetlenegy jelszóra vag}' egyetlen irányított mozgalomra a franciáknál, ha egy határozott korszak művészeinek többségére is vonatkoznak. Jelentős különbségtevések, bizonyos árnj'alatosságok szükségesek. A különböző célkitűzések, amelyek bizonyos távolságra s külön útjaik ellenére egybeolvadni látszanak, igen sokféle vándorlást és fejlődést vonhatnak maguk után. Épp így a különböző temperamentumok s a művészi eszközökbe vetett meggyőződések. A következő sorokban olymódon igyekszünk hát osztátyozni a kiállított képeket, hogy a legfőbb irányok úgy ahogy beleférjenek az imént megállapított keretekbe. A legelső rangsorba azoknak a csoportja kerül, akiket André Lhote egy cikkében ,,az ifjú fauve"-oknak nevezett. Már ez az elnevezés is jelzi ezeknek a festőknek a szándékait: nem mondtak le a merész keresésről s üdvüket a veszélyben, a teljes fényben keresik, nem pedig rég osztályozott és biztonságos példaképek árnyékában. Chastel és Saint-Maur hiányában, Bazaine és Cavaillés, szerencsére, két-két képpel képviseli ezt a bátorságos szempontot. Míg Bazaine inkább 20