Az Ernst-Múzeum kiállításai 1940-1946

Jelenkori francia festőművészek

,Különböző tárgyak"' című csendéletével bizonyítja merészségét, lírája tompított tónusokkal s finom játékossággal a „Balkónos fiatal leány" elragadó alakjában mutatkozik. Cavaillés ,,Toreador"-ja s ,,Interieur"-je egyformán tanúskodik szép nyíltságáról, nemes és erőteljes józanságáról, csupa olyan tulajdonságról, amelyek nála egyformán oszlanak meg a színek és a vonalak között. Mingyárt melléjük helyezzük azokat a festőket, akik elsősorban festők, a kifejezés legteljesebb értelmében. Limouse minden bizonnyal ez irány legragyogóbb képviselője. „Tanulmány"-a és ,,Csendélet"-e elsősorban azt mutatja, mint tölti meg választott tárgyát a lehető leghevesebb festőiséggel. Űszinte, egészséges művészet ez, amely nem alkuszik és nem habozik. Mané-Katz Bikaviadala", bár sötétebb légkörű, szintén ezt a dinamikusnak nevezhető felfogást képviseli, amely, mint e példák is mutatják, tovább is eleven marad Franciaországban. Más művészek fojtottabb hevességről tanúskodnak: náluk az anyag kidomborítása, a szándékos egyszerűség együttjár az akarattal, hogy sohase álljanak meg a megadott elemeknél. Említsük meg közülük legalább is Poncelet nevét. Az ő „Vásári bódéja" s főkép „Pihenő akrobatája" a tiszta anyagszerűségnek arról az erőteljes kedvteléséről tanúskodik, amelyet nem egy kapcsolat fűz Segonzac egykori, bár merészebb s nagyobbszabású festésmódjához, sűrítettebb és elmélyültebb művészetéhez. Charlemagne „Csendélete terrakottával" szerintünk igen szerencsésen egyesíti egyfelől a szilárdságot, másfelől a formai és szerkesztésbeli belső szabadságot. Itt, e helyütt kéne említenünk néhány nevesebb koloristát, mint például Brianchon-t vagy Legueul-t, akik azonban, mint említettük, hiányoznak e kiállításról. Planson, akit sajnálatunkra csak egyetlen mű képvisel, a festészet fejlődésének azt a pillanatát mutatja, amikor ez, a jól átgondolt realizmushoz vezető úton, kifejezésében s témáiban egyaránt meghitté válik. Az ő „Asztalnál ülő nő"-jét főkép a színek harmóniája, természetes kedvessége s a tónusok és a formák lágy és finom összhangja jellemzi. Walch „Csokor a mosó21