Az Ernst-Múzeum kiállításai 1940-1946

Jelenkori francia festőművészek

A francia festészetnek ezt a csodálatos aranykorát csak példának, csak emlékeztetőnek óhajtjuk itt felidézni. A magyar közönség rég megismerhette, s különböző szempontokból, ezt a kort, anélkül, hogy kénytelen lett volna bejárni ezért Franciaországot. Elég, hogyha utalunk azokra a kisszámú, de jól megválasztott művekre, melyek a Szépművészeti Múzeum XlX-ik századi francia termében vannak egybegyűjtve, azonkívül a Majovszky-gyüjtemény grafikai kincseire. Említsük még meg az ú. n. „TJttörő Művészeti Kiállítást", amelyet 1929-ben a Francia Művészeti Csere- és Terjesztő Társulat szervezett és végül a Magyarországi Magángyűjtemények Kiállítását, amelyet Petrovics Elek szakértelme s odaadása hozott létre, 1940-ben. Van azonban egy fejezete a francia festészetnek, amely ismeretlen maradt nagy részében mindazoknak, akik nem követhették közelről, magában Párisban, a művészet életének legújabb megnyilvánulásait. Ez ugyanis akkor kezdődött, mikor Európa festészetének egyik tán legtermékenyebb, leghősiesebb korszakában, e korszak nagy képviselői, Bonnard, Vuillard, Picasso, Matisse, Braque, Derain, Rouault, Dufy, Lhote, Segonzac, Utrillo és Marquet elnyerik, habár elkésve, a végleges elismertetést s nyomukban egy új nemzedék lép máris a küzdőtérre. E mostani kiállításnak az új nemzedék megismertetése a célja: a kiállítás első terve több esztendőre tekint vissza és hogy végre valóra vált, az főkép az Association Francjaise d'Action Artistique-nek s e társulat jelenlegi tevékeny igazgatójának, Michel Florisoone-nak köszönhető. A mostani szállítási nehézségek ellenére, egy száztizenhárom képből álló egész, hatvanhárom kiállító java műve, Magyarországba is eljuttatja e nemzedék üzenetét, amelyet így még értékesebbé tesznek ezek a rendkívüli körülmények. Tegyük hozzá azonnal, hogy mikor ez a Társulat megállapította a kiállítás általános körvonalait, kénytelen volt egyúttal bizonyos korlátok közé szorítani. Viszont ez a korlátozás csak egyetlen végleges és határozott elv alapján történt: ez pedig a művészek életkora, függetlenül a műveikben megnyilatkozó szándékoktól. Azok közt a művészek 15