Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

150. Derkovits Gyula

mindet torzóként, darabokban, amint felbukkantak éber álmában, az elképzelt fal előtt, melyet beboríthatnának. lia agwiosz^égzet engedné. Oh, mmcT^kí fuVTtuT^t)ket fejezni nagy egységben egybeolvadó' hatalmas reliefsorozatban, a nehéz; munka, a keserves életsors, a végzet^^ip^j^élet himnuszaként. a szinek tompa^iCabuTafában. a faT^íkszerüen odalehelt kétdimenziós terében, mint valami nagy képeskönyvet, a vonalak és szinek tisztán összecsengő ritmusában. Ehelyett egyes darabokba tépve, leszaggatott részeket adhat, melyek átkoz

ó, nagy egységekben nyúlnak felltepzeTéte előtt, íiaTavány szinekben. mint nagy relief a képzelt falakon, de hol a fal, hol az alkalom az^ álom realizálására? Amit adott, az csak felbukkanó^vizj^. vizuiiiiak

^Jel; szálló ííloniképe, az álomkép rejtelmes sziliéiben, a étdimenzioSrfer megőrzését szötgal^eszközök örökös, szűnni nem akaró keresésével, a tompa tónusok harmóniáiba rejtett titokzatossá váló színekkel, melyek közt rejtett ezüstsávok villannak ki. az anyag éreztetésének materiális vágyát elfojtva a koszorúzó szinek halk egységével, egyre zsúfoltabb, egyre mesterségesebb leleményt hajszoló szerkezeti felépítésekbe foglalva az életből kiragadott s azokat monumentálissá felfokozott életjelenségeket, mind izgató, propagáló, titkos értelmet megába rejtő szimbólumokkal. Idáig jutott el Derkovits. Egy évtizedet alig meghaladó belső önképzés után. Miközben felvett mindent a környezetből, főleg a Rippl-Rónai tanulságot, az expresszionista leckét, hogy eljusson végre ehhez az egyéni megnyilatkozáshoz, mely a nagy monumentális álomképek megalkotására képesítette volna. Hogy juthatott el. az ő háromelemi iskolai képzettségével. minden művészi iskolázottság nélkül, egyedül a magaművelés eszközeivel? A sok különböző szemhatás révén. A bécsi és pesti muzeumok nagy festői hatása alatt. Amikor igazi freskót a szépművészeti muzeum freskótöredékin kívül sohase látott. S mégis, a freskó titkos belső törvényszerűségeit, mely a sikéreztetés, sikmegőrzés, a nyugodt szemmel látás, a nagy formák egyszerűségének titkait rejtegeti magában, ez az asztaioslegényből magát a monumentalitás nagy érzéséig kiteljesítő művésziélek, ha nagy belső küzdelmek árán is, de mégis kiküzdötte és legújabb műveiben ennek megdöbbentően nagyszerű bizonyságait szolgáltatta. A macska, mely útját keresztezte, rossz ómen volt. A vegzet beteljesült rajta, mielőtt álomképeit kivihette volna. Mi itt állunk, egy nagy. derékbatört élet megrázó emlékei előtt, csak a végső nagy Ígéretet látjuk és szivünk összeszorul. Dr. Lázár Béla. 4