Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936
150. Derkovits Gyula
A KUT megemlékezése. Alig néhány hónappal ezelőtt, Í934. julius 19-én, negyvenéves korában meghalt Derkovits Gyula. Nevét szélesebb körökben kevésbé ismerték, pedig izgalmas pályafutásu. sajátságos tehetségű tagja ;volt a modern magyar festőgárdának. Életrajzának néhány adata szorosan összefügg pályafutásával és művészetével. Iparoscsaládból származott, három elemit végzett és maga is az asztalosinasságon kezdte. Már akkor is pislákolt benne a művészi elhivatottság tudata, de keserű nélkülözések, küzdelmes évek maradtak mögötte, amig művésszé fejlődhetett. Ifj úságán ak eml ék ei, férfikorának válságai mély nyomotTliag ytak érzelmi ~eleté]5i és szociális keserűséggel töltötték meg gondolatvilágát. Fejlődésének els ő szakaszában ezért volt müveinek némi propagantlaize és valami politikai inellékzö ngéje. fTjukori környezetének emlékei állandóan kisérfettek és a .'fanatizmusra hajló Derkovits ezidőben a művészetet nem tekintette öncélúnak, csupán alkalomnak aa agitációra. Messianizmusában azt hitte, hogy alkotásaival felrázza a sorstársakat és a magasabb társadalmi rétegek lelkiismeretét is rádöbbenti a nyomorra. Szinte dogmatikussá merevedett benne az az elv, hogy a téma szociális töltése a legfontosabb, minden egyéb csak eszköz a szociális hatás elérésére. Meg kell állapitanunk, hogy Derkovits tév edett, mint ahogy később sem volt szerencseje az elméletekkel. Müveiben már akkor is sok volt a festői érték, de agitációs erejük annál kevesebb. Ez logikus következése volt annak, hogy Derkovitsban az ösztön erősebb volt, mint az intellektus, müveiben tehát fontosabb volt a festői elem, mint a politikai. Témája amúgy sem a jelszavak, a propaganda frázisok szokványos arzenáljából került ki, hanem bizonyos elvontsággal, inkább képzettársításokra építve akarta megzenditeni az emberi szolidaritás húrjait. Az ilyen frázismentes, inkább szemérmes érzelniességben, mint harsány indulatokban fogant téma még akkor sem lett volna agitációs erejű, ha maradék szónokiasságától meg nem fosztotta volna az előadás választékos izlése és a téma fölé kerekedő festőiség\, Derlivvi tT nem tudta a politikai tendenciák eszközévé tenni művészetét, sőt. végül is maga lett rabjáva a művészi függetlenségnek. Az elmélet megbukott, de azért fejlődésének későbbi szakaszait is az elmélet és az alkotás örökös ellentéte jelzik. Mikor fokozatos fejlődéssel és tisztulással kikerült abból a téves eszmekörből, hogy a művészet csak szálláscsinálója a politikának, ujabb ideológiák vonzokörébe került.
