Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936
161. Csoportkiállítás: Ámos Imre, Anna Margit, Gertler Tibor, Th. Th. Heine
gyarlóságok elé. Rendkívül éles szemmel figyelte az életet s torztükrében megláttuk a ferdüléseket és ficamokat, ami természetesen rossz vért szült a nevetségessé váltak körében. Semmi sem tudta őt azonban útjából eltéríteni. Sem büntetés, még a várfogság sem, mert hű maradt a nagy emberi ideálokhoz, melyek keblét hevítették. Az ő rajzkészsége nem állott a l'art pour l'art szolgálatában, de sohasem tagadta meg a művészeti előadás nemességét, nem élcet illusztrállt az élcelés kedvéért, de karikírozva is művészetet adott, tiszta rajzkulturát, nemes vonalat, dekoratív szinösszhangot. Th. Th. Heine rajzművészete az, ami e kollekciója bemutatásánál vezető szempontunk volt. Egy másik kiállítónk egy idehaza alig ismert, Brüsszelben élő s ott sok sikert látott fiatal magyar rajzoló, Gertler Tibor, akinek a belga fővárosban bemutatott kiállításához báró Ensor, a belgák nagy festője irt előszót. Ensor remekbe faragott írásából kivesszük a következő sorokat: ,,Élő és tiszta, feltörő vagy meghajló vonalak, a szépség ragyogásának, az örök nőiség életességének állandó alárendeltjei. Az Ön vonalai, kedves Mester, örömei bőségét, szerelmi életének drága pillanatait, mozdulatainak termékeny hajlatát, sorsának nagyszerűségét és alaposan megfontolt és szélesen előadott tervének lendületét elevenítik meg és fejezik ki. Vájjon, ó Gertler Tibor, az Ön vonalai fiatalok, vagy aggok, gótikusok, punok, druidák, kolostoriak, scolasztikusok, klasszikusok, romantikusok, zsidók, olaszok, eklektikusok, vagy germánok, mértékre szedettek vagy bohókások? Nem. Az Ön vonalai rendithetetlenek, férfiasak, királyiak, császáriak, szociálisak, felszabadultak, megtörtek, vagy fájdalmasak, fényből, pompából és ragyogásból alakítottak." 4