Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

161. Csoportkiállítás: Ámos Imre, Anna Margit, Gertler Tibor, Th. Th. Heine

Gertler Tibor, a vonal szerelmese, eljutott a szintétikus összefoglalásokhoz, egész életrajzot ad egy vonallal. Nemcsak a vonal szépsége, de a benne rejlő mély emberi tartalom is fokozza művészete jelentőségét. Az a nagy egyszerűség, mellyel érzéseit kifejezi, egyúttal művészi felfogásának megértéséhez is elvezet. Nagyon örvendetes uj ismeretség az övé. Másik két kiállitónk közül a férfi, Ámos Imre, most jelentkezik itt másodizben, bizonyságot téve arról, hogy a siker nem kapatta el, hanem egyre belső fejlődésén munkálkodott szorgos odaadással. A világ, mely az ő világa, újból a meselátó álomképeiben jelenik meg, de színekhez jutott, közelebb az életjelenségekhez, az álom realitásához. Minden, ami körülveszi, ha halk szólamokban is, de hangot kap nála, de ez a hang egy belső életet élő álmodozó hangja, kinek vizionáló ereje egyre erősbödik és felszálló látományai életszerűbbé válnak. Mi az, ami őt az életjelenségek világából érdekli? Az érzések hullámzása, az árnyalatok árnyalata. Minél gazdagabb lesz ez az álomvilág valórészletben, annál álomszerűbbé válnak elképzelései. Mintha a mai élet nem dübörögne fel műterme magányába, ezüstös csönd öleli körül őt a formák és szinek tiszta világában, melybe beletemetkezik. Ebben a hangulattengerben elmerülve, ugy élnek, mozognak, halk mozgásban, belülről kivetített lényei, mint egy öntudat alatti élet meseképei, miközben finom, dekoratív összhangokba omlanak, a vonaljáték egyre változó formáiban. Ámos Imre eredeti elgondolásai most a formatisztulás és szingazdagodás erényeivel gazdagodtak. Felesége, Anna Margit — ha az együttérzés sok közös vonást is termelt — jelentősen más világban él. Művészetét finom szinharmóniákra épiti fel. Ez az első gazdagabb megjelenése máris igazolja, hogy 5