Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

155. Marosi Gyula, Brabécz-Wellisch Margit, Ferenczy Károly

MAROSI GYULA. Azt senki tagadásba már nem veheti, hogy a francia forradalom hatalmas cezúra volt a szellemi áramlatok között is. Akármilyen álláspontot is foglalt el légyen valaki ellene vagy mellette, az kétségtelen, hogy hatalmasan megváltoztatta Európa szellemi arcképéi. így vagyunk a világháborúval is. Nincs ma a szellemi világrendnek egy olyan kérdése sem, mely ez égiháború nyomait ne viselné magán. Megmaradva a művészet terén, ime a világháború utáni évtizedben azt látjuk, hogy egészen más állásfoglalásra birta az uj művésznemzedéket. Előttünk bontakozott az ki, a régiből az újba. Az átmenet szemmellátható. A különböző rétegek egymás mellett dolgoznak, de egymást már meg nem értik. Szemünk előtt folyik ez a lélegzetelállító megújhodás, az uj szellem uj formája itt viaskodik előttünk, alakul, lesz és borul teljébe. Amint az élet tartalma más lesz, a formája is mássá válik. Akit ez az átalakulás nem tud csodálatos látornányként elbódítani, azt csak sajnálni lehet. Ha akaraltal fordul el tőle, rosszul teszi. Az én nemzedékembelit emlékeztetni akarom arra, hogy egyszer már átéltünk egy ilyen szellemi megújhodást. Elsősorban azok, kik a müncheni Glaspalastban jegyet váltottak, hogy sorrendbe állva eljuthassanak Bastien Lepage képei elé, melyek az egész európai látást kifordították sarkaiból, igaz, hogy egy olyan uj irányba, mely aztán elvezetett az igazi impresszionista mesterekhez, magát Bastien Lepaget maga alá temetve. De a fontos az. hogy uj szemet kaptunk. A mai uj látásfordulat hasonlókép azt célozza, hogy uj szemet adjon a világnak. A XX. század első harmadának utolsó évei, szóval a világháború utáni évek, a szellemi és ebből kifolyólag a formai átalakulás jegyében állottak. Hosszú évek óta figyelhetjük meg az uj művésznemzedék ilyetén törekvéseit és annak megtisztult folyamata itt játszódik le e falak, között. Persze, hogy voltak előzményei. De a küzdelemnek nincs még vége. 3