Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

154. Fenyő György, Ferenczy Károly

Ferenczy Károly műhelye. Az Ernst-Múzeum megalapítása óta (1912) Ferenczy Károly háza volt, a hely, ahol időről-időre bemutatkozott, ahol életében és halála után megismerhette őt a közönség. Itt aratta legnagyobb sikereit. Itt ismerhettük meg belső viaskodásainak érett termékeit. Hagyatékából is több sorozat került bemutatásra. A mostani azokat igen érdekesen kiegészíti. A műterem magányos óráinak töprengései közé toppanunk be. Nem egy ismert remekének előkészítő állapotát leshetjük meg. Még pedig élete majd minden korszakából. A szentendrei idők naiv odaadással telitett megfigyelés-halmazától elkezdve — ennek édesapja arcképe a beszédes bizonyságtétele — egészen a legutolsó évek Pietájáig, minden korszaka képviselve van. Az a megfontoltság, mellyel Ferenczy Károly minden alkotásához hozzálátott, mellyel azt végigvezette, eredményezte egyes művének tcbb félbehagyott állapotát. Legjellemzőbb erre fia, Béni arcképe, hol a szin finomságát és a mozdulat közvetlenségét igyekezett — másmás vásznon — megragadni. Nagyon érdekes Hegedűs Sándor irónk arcképvázlata, ahol már felbukkant előtte az örökös mozgásban álló, heves temperamentumot jellegző mozdulat, csak a térkitöltést, az alak és környezete viszonyát kereste még. Ezenközben azt látjuk, hogy az elhanyagolt részlet mellett minő gondossággal merül el másutt a kidolgozott részletbe, ez esetben a fej igen karakterisztikus formációjába és a kéz mozdulatába, miközben már látta, hogy az alak tömegét túlságosan oldalra szorította. De azért a főmotivumot - a maga intuitív erejével megkapva — dehogy is ejtette el... 12