Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930

122. Csoportkiállítás: Gedő Lipót, Paizs-Goebel Jenő, Báró Hatvany Ferenc, Székely-Kovács Olga, Cselényi Walleshausen Zsigmond

NAGY TEREM. Paizs-Goebel Jenő. Hol vagyunk? Mely ismeretlen világrészben? íme a költő, ha festő lesz! Egyszerre csak uj világokat teremt! Sajátos képzelete elszáguld tüzön-vizen keresztül, hetedhét országba. Itt tigrisek játszadoznak, csodálatos görbe vonalakba komponálva, amott ritka állatok, hüllők, halak a tenger mélyében úszkálnak, korálok, ázalagck, polipok között, elnyúlva, kigyózó vonalakban, tekergőzve egymás mellé. Sovány, igen sovány festő igazítja be, nagy ágáló gesztussal a modelljét. Mely világ ez? Sárga galambok repülnek a cseresznyefák felé heraldikus elrendezésben! Párduc és krokodil, antilopok társaságában bukkan fel. A rácsoskapu mögött sárga föld virít. Másutt három torony ágaskodik a magasba, a vörös görögkeleti templom mellett sárga római katolikus, közöttük kibújik egy fehér tornyocska. Hol? Mely világban? Hol van ilyen kék ég? Hol ilyen intenzív a sárga? Hol ilyen kacskaringós a föld? Vonaglik itt a szikla is. A jeges vízben szikráznak a kristályok. A rák hol vörösre, hol kékre főtt. A kiskutya ugy görbíti a hátát, mintha kenguru volna. A kakas nagy zöld farka felfelé kunkorodik. Világító halak bujkálnak a tengerfenéken. A lemenő nap izzó korongja vampyrokat világit be. Hol van ez a mesevilág? Az egyik fürdő nő öltözködik, a másik a fejéhez kap, ki tudja, mi bántja? Hová valók? Hol élnek ők? 1 Paizs-Goebel Jenő álmaiban. Az álomferditő tükör. Minden más formát ölt álmaiban. A szinek nevetnek. Az állatoknak titkos nyelvük van. A virágok sóhajtoznak. Apró finom részletek halmozódnak e világban. 13